Óarany ömlik az égből,
gesztenye ékszere roppan,
úsznak a darvak a rétről, -
égnek a kék tava csobban.
Izzik a pír a juharfán
ősz koronáz vele bércet,
ékkövei az Úr arcát
ködbevonó lehelésnek.
Tág a tüdő, horizontot
lágy, meleg este ha láthatsz;
éled a test, porig rontott
langy hited újra felállhat.
Remek a ritmusa. (h)
VálaszTörlésSzép természeti képekkel ágyaztál meg a végén kimondottnak, kedves Irén. Minden készen állt, hogy a hit ismét erőre kapjon.
VálaszTörlésKedves Irén.
VálaszTörlésKiváló ritmusban írtad versedet.
Igazán tetszett.
gyuri
Nagyon tetszett a versed, Irén !:)
VálaszTörlésGratulálok: Mila
VálaszTörlés