Van hogy a lápos sír zokog
Az erdő meg zavarosan dúlt
Szelek rontó karmai közt
Van hogy megbabonáz az este
Van hogy kacagva legyőz
Bennem minden kétséget
Olyan ilyenkor mint két szép
Szemed s ilyenkor hallgatok
Van amikor kutyák rontanak
Kapukra s fúlva ugatnak
Ilyenkor olyan az est mint
Mikor viharos vagy – elfogy
Az indulat ha hajnal csitít
Elfogy minden kimondott szó
A kertben csak a jázmin virít
S karodban elmúlni meghalni
Volna jó
2014. jan. 9.
Sánta Zsolt
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése