Ezüstösek, kékek lábnyomaid,
Megáradt folyó a lelked.
Megáradt benned a türelem:
Bennem az embert megszeretted.
Megszerettél és altattál,
Ha éjek csillagai ágyunkra szédültek,
Etettél és velem voltál,
Míg rozoga napjaink megszelídültek.
Fáradt most fejem s emlékezem,
Emlékszem ezüstös-kék alakodra,
Olyan voltál, mint egy szalamandra,
Az apró, törékeny, lélegző félelem...
2014. február 19.
Sánta Zsolt
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.