A nézőtéren ülök éppen -
hogy' kerültem ide,
nem emlékszem.
Talán megváltozott
a rendezői felfogás,
vagy más lett a szereposztás.
Így hát aktualitásom vesztve,
immár kívülről szemlélem
a szín-játékot, aminek nem oly rég'
magam is része voltam még.
Elnézem, ahogy pózolnak
a régi-új sztárok,
az arcokon megmerevedett mosolyt,
diadalittas elégedettséget imitáló,
- giccses díszletek közé vágyott -
némajátékot.
Ripacsok - konstatálom
magamban,
de amint megszólal egy hang,
(szavainak mindig súlya van)
én már nem látok semmit,
csak hallgatok, s lassan
érteni vélem a színfalak
mögött zajló darabot.
Akkor hirtelen felcsendül
az ismerős szignál: szünetnek vége
- a színpad vár -
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.