Urbán-Szabó Béla: Egy régi dal

Egy régi dal,
egy régi kép,
új az ének,
várod az estét,
az emberek félnek;
egy régi dal,
egy régi kép,
kérés a reménynek,
miért és kinek,
minek éljek?
Egy régi dal,
egy régi kép,
túl az őrültségen,
a napi keménységen.
Szólj a halál
jegyesének!
Egy régi kép,
egy régi dal,
tánc az éjszakába;
nem enged, visszatart
szívem kalodája;
egy régi dal,
egy régi kép,
forgás a tegnapból
a mába,
egy lépés a halálba;
egy régi dal,
egy régi kép,
zuhanás az éjszakába,
ölelésre várva;
egy régi dal,
egy régi kép,
új az ének,
álomba zuhant
idegek,
ölel sötétje
az éjnek