Az éjszaka szeret,
mint anyaméh
magába ölel,
veled lélegzik
és táplál,
vére a tiéddel lüktet,
szívdobbanásra
szívdobbanása válasz...
Csodálkozva nézed
a feketeséget,
a szemmel
mérhetetlen teret,
és fölkiáltasz:
Mily nagy vagy anyám!
És lomhán elúszik
az éjszaka,
szelíden kitol
magából a világosságba
és magába fogad
a nappal vágya.
Halljátok,
új ember született!
Kép: vj. Póth Vecsei Mária Születés
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése