Két kezembe zártam arcodat,
mikor elmentél,
arcod formája kezemben
maradt.
Máig is magammal
hordalak,
egy részed formáját
őrzi kezem,
az élő anyag.
Nézem az üres,
semmitmondó formát
és kezembe képzelem
szemed, arcod, szád,
arcodon a szorongást,
a fogcsikorgató szakítást.
Kezemben maradt a pillanat,
bármikor folytatnám,
ami félbemaradt.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése