Tóth Sarolta: Karácsony ünnepén

Kegyes keresztények, zengjen örvendező ének. Karácsony ünnepén új csillag fénylett Betlehem egén. Megszületett kis Jézus szegény, megváltója... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Vasútállomáson

Sötétben és fényben, a végtelenben találkozó  sínpár az idő végtelenjében meg nem áll.   Szavak nélkül kattogja  a vonat alatt: a történet  ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Maszkabál

Maszkot viselek arcomon, nyílásokat letakarom. Nem fogadok vírusokat, sajátomat sem kaphatod. maszkviselés nem új divat, viselték rég az orv... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Úgy

Úgy öleltelek sírva,  úgy szorítottalak  magamhoz, mintha életemnek most  vége lenne.   Illatodat mélyen beszívtam, kiengedni sem akartam, m... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Rongybaba

Varrtam egy rongybabát, adtam a rongyot, párom a cérnát. Életre kelt a rongybaba, lakásunk lett az otthona. Szopott, aludt, sírt, nevetett, ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Lét tenyerén

lét tenyerén  pattan a pillanat furcsa szeplője semmiből bújik elő   kéretlen siettet  rohan mint megvadult igásló ki ereje fogytán holtan ö... Tovább olvasom »

Gyászhírek - Kelebi Kiss István emlékére

Volt egy Barátom. Sokunk barátja volt. És a példaképem is Ő ma is. Sajnos, felment az Angyalokhoz... Egy régebbi fotója: István Kelebi Kiss.... Tovább olvasom »

Gyászhírek - szerzőnk, barátunk, s lelkes rajongónk, Dr. Petőné Dr. Berkes Sarolta emlékére

  Csak egyetlen olyan embert ismertem Rajtad kívül, aki ennyire őszinte, nyílt szívű, barátságos, vidám, humorral tele, de mégis kíméletlenü... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Madár

Álnok miliőben  elnyűtt kívánságom mint mágnes húzna magához.   Szakadatlanul hulló hó fedi fiaskómat. Szenderegnék, aludnám álmomat.   Ezer... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Lehettem volna

Lehettem volna rózsafa, kerted varázsos illata. Lehettem volna vadgalamb, veled repülni nagy kaland. Lehettem volna fáraó, balzsamozva aludn... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fény nélkül

Fekete palástban, maszkban, nyitott felhőablakokon át belopakodott az éj hozzád. Túszul ejtette a Napot, elrabolt minden csillagot. Zsákmány... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hasonlatok

Olyan vagy, mint lombját hullató faág, egymáshoz verődve nagy erővel sikolt  bennem a vágy. Olyan vagy, mint fészkét elhagyó madár, céltalan... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Firtatás

- Te beteg vagy...  - Miért, annak látszom? - De félrebeszélsz! - Nincs olyan, hogy "félre"? - Na de, az egy szakszó... - Nem szól... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ki vagy

Keresem a kezedet, keresem a szádat, kereslek mindenhogyan. Talán jobb, ha így marad, és tovább tűnődhetem: kim is vagy most nekem? A kép a ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Eszement vers

Fejemben lakott az eszem, de elvesztettem a fejem, mert fejvesztve menekültem, balesetet elkerültem. Eszem anyaga agyvelő, félelemtől remegő... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Néha

Néha gondolok rád, néha nem. Néha álmodom veled, néha nem.   Van, amikor szép  az álmom, és van amikor nem.   Előbukkan álmaim mélyéből: rég... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A halál képzete

A Halálnak nincsen teste, képzeletünk teremtette. Minden ember találkozik vele. Akár kövér, akár sovány, akár férfi, akár leány, akár szép, ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Bogaras

Csodabogár feleségem, én Bogárkámnak becézem tréfából Méltó is erre a névre, mindent tud, amit nem kéne, bogárnak Megcsiklandoz, csíp és mar... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Bűnbaklövész

Több mint bűn: hiba. Jól hangzó tanulság. Bámulsz: itt a soros, a legfrissebb hibatárs. Bakot lőtt e bűnös - bűnbakos e kortárs. Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Okoskodó ostobaság

Ki okos ember, megjátssza az ostobát, saját hasznára. Ha hatalmat kap, ki valóban ostoba, mindenkinek árt. Melyik jobb neked? okos, de hülyé... Tovább olvasom »