Riba Ildikó: JelekNémaság szavadujjad nyománjeled szalad.Pillangó szárnnyallevegőbe rajzolodszínes álmodat:rajta tava
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Kőhalmi Levente: Őszinte grimasz
Fel hát, s előre! Ugyan míly mozdulat az,
mely megérné?
Olcsó műszirup ez, ninc
Riba Ildikó: Szűk időerőszakos szél kócoljabogokba csomózva csavarjagondolatom sima fonalátbonthatatlan szálak közöttker
M. Fehérvári Judit: Huszonhárom
Kétezer-tizenhat júniushuszonöt esztendőkómában rejtőző aggast
Riba Ildikó: Májusi... Májusi esőaranyat ér? szélvihargyökeret kitép.Faágon törött fészek,madárfióka nem él.
Kifejező haikuidhoz szeretettel gratulálok: Mila
VálaszTörlésKöszönöm kedves Mila ! (érdekes módon, most jelent csak meg a bejegyzésed.)
VálaszTörlésJó kis haikuk.
VálaszTörlésIldi.
VálaszTörlésA megelevenített vízió, valahol, a történet végét idézi fel bennem.
Lehet, azért is, mert már látni vélem a roskadt, engem váró fotelt?
Igen jó haiku.
Gratulálok.
gyuri