Mottó: “Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.” (Henry David Thoreau)
Miért nyugodtak?
Olvassuk a falfeliratot: „Idegeskedni annyit jelent, mint mások hülyesége miatt magunkat megbüntetni.”
Szerencsé(m)re nem sűrűn találkozom ideges emberekkel. Egyik lehetséges magyarázat erre, hogy mifelénk elfogytak az önkínzó hajlamú egyének. A másik feltevés – én e felé hajlok –: nálunk oly ritkán követnek el hülyeséget – mások…
Szívhez szólóan
„Aral, a barátságos benzinkút.” „A bank, amely igazán közel áll Önhöz.”
Kiüríti zsebét Kiss, és csak néz, és számol.
Szemében ott a kérdés: – Ki áll közel Kiss Pistához?
A szomszéd rétje…
Kovács úr bölcselkedik.
– A mások sikere édesebb – lenne nekünk. Így csak fáj, és sokáig szenvedünk.
Elhallgat Kovács, s bánatba szenderül.
Sejtelmes névadás
Kedveljük az idegen szavakkal ékített beszédet. Az angol kifejezést azért, mert világnyelv, a németet főként amiatt, hogy tőlük már olyan sokat honosítottunk, a latint meg dacból is, mert bár e nyelvet halottnak titulálják, nem engedjük elesni „utóvédjeit”.
Ejha! – csodálkozunk rá olykor mégis egy-két szüleményre, melyet az élet elénk teremtett.
Például említsük azt a képződményt, amely a Régiófejlesztési holding nevet kapta a sajtó szent keresztségében. Szép, tömörségében megnyerő – bólogatunk. Régiófejlesztési holding – ízlelgetjük az elnevezést. Titokzatos, mi több sokat sejtető; találgatjuk is funkcióját.
Reményeink szerint a megfejtés: Rigónevelő holdvilág.
Ha kirándulunk
Nálunk az infrastruktúra – kész infarktus-túra.
Kísértés nélkül
Lopnak, dézsmálnak megint. Tűnődünk: vajon az őrizetlen anyag, a széthagyott holmi az ok, hogy aratnak az alkalomszülte tolvajok?
Eszembe jut R. M. Brown, aki nem feltétlenül a leírt körülményekre utalva mondta: „Ne vígy engem a kísértésbe, odatalálok magam is.”
Szeretni jó rosszat
Régi sztori, régi mondás. Király kommentálta udvariasságát: „Gyalázat rá, ki rosszra gondol.”
Hol van már a régi jelentés?!
Lányok fecserésznek. Int egyikük – fiúja jön –: „Ő az, aki rosszra gondol.”
Remek szösszeneteket gyűjtöttél ismét. Az emberek már csak ilyenek, észre sem veszik, ezzel milyen bizonyítványt állítanak ki magukról ha el is mondják, amit gondolnak. Jó az, aki rosszat gondol!
VálaszTörlésKöszönöm a méltatást, kedves Sarolta; utolsó mondatod meg egyenesen felvidított... :) Ha újra elolvasod, még újdonságokat is találhatsz a szösszenetekben... :)
Törlés