Bige Szabolcs: Vendéggel nem ismerkedünk

Kari barátom szólott, menjünk be a Nagyállomással szembeni cukrászdába. 

- Most nyitották meg! – biztatott.

Belépve lelkesen fedezett fel ismerősöket. Két leányt a terem közepén, egy kisasztalnál. Hozzájuk lépett és bemutatott nekik. Vihogva nyújtottak kezet, megmondták a nevüket, de nem értettem. Kari barátom intett a pincérlánynak és rendelt két kávét nekünk – a leányok előtt már ott álltak az üres kávés csészék.

- Hozzál négy bittert is citrommal, kérlek!

Mind a négyen rágyújtottunk, ameddig megérkezik a rendelés. A Carpa? füstszűrő nélküli cigaretta bodor füstje terjengett az asztalunk felett. 

Megjött az ital, a pincérlány ügyesen helyezte elibünk a csészéket, poharakat. Néztem szakavatott mozdulatait. Gúnyos pillantást vetett felém, amikor észre vette, hogy figyelem. Utána mentem a pulthoz és megkínáltam cigarettával.

- Munka közben nem cigizek!

Zsebre vágtam a visszautasítást, de tovább próbálkoztam.

- Megvárhatlak zárás után?

- Alapszabály, hogy vendéggel nem ismerkedünk! – jött a hideg zuhany.

Nem adtam fel, s így válaszoltam: - Zárórakor itt leszek!

A már megismert gúnyos pillantás volt a válasz.

Visszaültem a helyemre, de a füst csípte a szemem, a kávé nem ízlett, s a bittert soha nem is szerettem. Felálltam, s valami átlátszó hivatkozással otthagytam a nagy beszélgetésbe merült társaságot. Rám se hederítettek. Kifizettem a fogyasztást. Mind a négyünkét és megismételtem előbbi szavaimat, hogy zárórára visszajövök. A válasz is csak a már ismert pillantás volt.

Az a gúnyos-cinikus pillantása még most is ott csillog a szemeiben, pedig azóta már eltelt több mint tíz év, s közben három gyönyörű lányunk született. A Nagyállomással szembeni cukrászdában dolgozik ma is, csak most ő az üzletvezető.

Az alapszabály azonban továbbra is érvényben van – vendéggel nem ismerkedünk!