Ha majd az őszi csend borul a világra,
és hervadás dalát sírják a fák,
a légen ott suhannak halkan,
az elmúlt régi melódiák.
Ha majd a hulló, elsárgult virággal,
mindenki egy - egy álmot temet,
temess te is egy gyönyörű szép álmot,
mit visszasírni nem lehet.
1970. -1974. között
Ifjan életünk lefolyását legtöbben egyedi történésű, szép álomként képzeljük el. Aztán később kiderül: létünk volt az a bizonyos, amelyet vártunk, amelyet elképzeltünk. Ha szép volt, vagy ha nem is annyira olyan. Ahhoz viszont kétség nem férhet: nagyon is valóságos. Ne temessük, inkább gondoljuk végig ezt a velünk megtörtént "históriát"! :)
VálaszTörlés