Csenget a csend - és üres,
nyugtatja fáradt lelkemet.
Álmodik a fájdalom,
sós cseppekkel áztatom.
Szememből a könny szivárog,
mély ráncokkal teli árok,
szenvedés véste és bánat,
átok verte már anyámat.
Zaj zavarja meg a csendet,
Merengésből ébredezek,
nem nyalogatom sebemet,
idők múltával beheged,
csak a szívem marad üres.
Kép: Mácsik Angéla A csend hangjai című alkotása
Szomorú-keserű hangulatot jelenítettél meg versedben, kedves Sarolta. Nagyon átérezhető ez az ürességet leíró érzés, melynek általad ismert okai vannak. Az idő csak enyhíteni tudja a fájdalmat, megszüntetni nem... ;(
VálaszTörlésA fájdalom - a testben - megkeseríti a lelket is, ha elveszik a remény, már üres lesz a világ közel és távol
VálaszTörlésköszönöm értő üzenetedet