Bige Szabolcs: Hát eljöttél?

-  Múltbéli monológ -

Szervusz, kicsi. Hát eljöttél? Úgy örülök. Látom te is örülsz. Nézd, hoztam neked egy szál virágot. Tessék. Vörös rózsa. Tudod, minek a jelképe a vörös rózsa? Látom a szemeden, hogy tudod. Igazam van? Nagyon jó. Most gyere, menjünk, üljünk be oda a cukrászdába. Hogy előbb sétáljunk egy kicsit? Jó. Járjuk körbe a Főteret. Mások is így szokták. Közben mesélj magadról, mit dolgoztál, mit végeztél ma? Az irodában gürcöltél, és hallgattad a munkatársak üres locsogását? Olyan kedvesen meséled a dolgaidat, hogy évekig elhallgatnám. Úgy látszik, ebben a városban mindenki mindenkinek az ismerőse. Annyit kell köszöngetni, hogy már igazán unom. Menjünk át a másik oldalra, oda ahol a cselédlányok korzóznak, ma van a kimenőjük. Nézd, milyen aranyosak a hagyományos, eredeti ruháikban. Minden falunak saját jellegzetes viselete van. Azok az apró ráncokba szedett, tarka mintás szoknyában, a fersingben sétáló lányok – székiek. Megismerni ki a csíki, gyergyói, kalotaszegi, vagy barcasági. Hagyományosan a gyergyói viselet szerint a rokolya (szoknya) csíkos szőttes. A kalotaszegiek piros mellényben, fehér szoknyában, zöld kötényben, piros csizmában és fejükön piros pártában sétálnak nyolcan, tízen összefogódzva. Azok a lányok, akik a hajukat két fonatban leeresztve viselik meggyszín vagy veres hajkötővel lekötve, s lábukon kordován csizma díszeleg, azok a barcaságiak. A csíki másképp néz ki: a rokolya (szoknya) színes csíkozású háziszőttesből készül, hozzá keskenyebb csíkozású, vagy gyolcsból lerakott kötényt hordanak, és karcsú, rövid mellényt a rokolya csíkos anyagából. Nézd, milyen szépek. Álljunk meg agy percre itt a sarkon. Sokan már városi ruhát vettek magukra. Milyen kár! Lassan kihal ez a szép szokás... No, de menjünk tovább. Itt egy kedves, kis cukrászda, üljünk be. Oda az ablak mellé. Mit kérsz? Finom sütemény, gesztenyepürét, feketekávét? Add ide a kabátodat. Hol a virágod, a rózsád? Ez csak a papírja...