Ajándék az élet,
nem kértük, de kaptuk,
nem volt meglepetés, szülőként akartuk
a gyermekeinket.
Ez a kölcsönösség az élet értéke,
pénzben nem mérhető
szeretet mértéke.
Nincs becsomagolva dobozba,
sem díszes papírba,
színes selyem szalag is hiányzik róla.
Eleven ajándék, nem játék,
táplálni, nevelni bizony felelősség.
Értéke egyre nő, kamatozik,
hiszen életéért hálával tartozik.
Ha felnő a gyermek,
ápol, gondoz, szeret
apát, anyát, kiktől kapta az életet.
Kölcsönös örökség,
unokát ad nektek,
benne tovább éltek,
megújul húsotok, véretek.
Örökségünk a családi szeretet.
Így bizony: eleven ajándék a gyermek, nevelni őt felelősség, aztán az ő saját élete hoz újabb hajtásokat... Tovább élnek a régiek, sarjaikban ott a jövő. - Szépen írtál a kölcsönös viszonyról, kedves Sarolta. :)
VálaszTörlésÖröm a gyermek, de fontos a példás, gondoskodó szeretetteljes nevelés,mert a mai kamaszok erőszakosak és szemtelenek az idősekkel, még szüleikkel is. /tisztelet a kivételnek!/ Az elgépiesedett világ nem tesz jót a nevelésnek. kevés az egymásra fordítható időnk is.
VálaszTörlés