hideg szél borzolja tollukat..
Fák alatt színes avar,
benne sok bogár ,
szeméthegyek,
eldobálták kukában turkáló emberek.
Rohanó tömeg az utcán, fázik,
esőben ázik a sok szemét,
utánpótlás van elég...
Van, akit ez zavar,
de nem veszi fel, továbblép, siet,
nem az ő dolga, de kinek?
Aki eldobta, ostoba, buta..
megnevelni? soha!
Szemét az ember,
ki ilyen környezetben jól érzi magát,
de ne őt okold, kilátástalan sorsát.
Nincsen munkája, otthona,
ő sietne, de nincs hova...
italtól lépése tétova..
Csupasz faágon csüggedt madarak:
hideg szél cibálja a rongyokat...
fák alatt korhadt padok,
nyugalmat lelnek ott.,
testük reggelre
megfagyott...
Akinek nincs munkája, hajléka se nagyon, az meg is fagyhat a fagyos télben. Ahogy írtad, Sarolta, a kilátástalan sorsa mindennek az oka.
VálaszTörlésAkár saját lakásukban is megfagynak emberek.
VálaszTörlésSokat gondoltam egy régi versre: A megfagyott gyermek volt a címe, film is készült róla, dallama is van.
Ez ihlette versemet,miközben arra gondoltam, régen is voltak ilyen szívtelen emberek, megfagyott gyermekek?
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.