Ismert szerünket kereste egy vevő, de nem az illetékes osztályon. Ennek telefonszámát a kolléga készséggel megadta, kérve az urat, ha végzett, feltétlenül hívja őt is vissza.
Potenciális vevőnk aztán tovább telefonálgatott. Küldték őt egyik számtól a másikig, földszintről az emeletre, és vissza. Végül azt a választ kapta, hogy a keresett áruból nem tudnak adni, nincsen, mert igény sincs rá.
Nem maradt más hátra, a nem létező igénylő - amúgy az éterben - visszakullogott a legelső telefonszámhoz. Jól tette, mert kollégánk, becsületünket mentendő, a kívánt kis mennyiségű szert becsomagoltatta, vevőnknek rendelkezésére bocsátotta.
A magyarázat akkor úgy hangzott: nem rendelt a nagyker, akkor minek gyártani? Egyedi kérésekből pár tonna, ha összejött volna... A boltokat megkérdezni? Egyesek szerint ez abban az időben elképzelhetetlen lett volna.
Abban az időben, ami iránt nagy igény mutatkozott, a kívánt mennyiségben gyártani nem mindig tudtunk. Akkor, amiből a piac kevesebbet kért, azt miért is akartuk volna?
Ma már persze, más a világ, új szelek fújnak. A piac, a vevő diktál, s ma már ugye, hogy nincsen, aki ellene dolgoznék Igény úrnak?!
Képünk a netről
A reklámot akkor még nem alkalmazták ilyen hihetetlen mértékben. A piachoz fontos, és persze a pénz is, meg a lopás lehetősége a piacra dobott áruk készítőinek, illetve megrendelőinek. Lehet hamisítani is , ezzel még többet lehet "aratni" csak ötlet kell és lóvé.én így gondolom.
VálaszTörlésRégi idők, új jelenek... Ahogyan a világ változik, úgy próbálunk alkalmazkodni magunk is... Hogy egy ilyen kis írás segít-e ebben? Azt én nem tudhatom... :d
TörlésA hiánygazdaság más hozzáállást igényelt, a piacgazdaság pedig az igény és fogyasztás törvényeit követi ... - szűrtem le kis szösszenetedből!
VálaszTörlésIgaz, igaz, a piacgazdaság másként diktál... Az új szelek kisöpörték a régieket. Ma már az igényeket egy-kettőre kielégítik... :)
Törlés