Tóth Sarolta: Ábránd és kudarc




A létra legfelső fokán állok,
de még magasabbra vágyok.
Kapaszkodom fel a fára,
a fa legfelső ágára.
A kertemből széttekintek,
ha felnézel, neked intek.
A kert az én birodalmam,
érzem, nagy az én hatalmam.
A szélnek is parancsolok,
igazi fakirály vagyok.
Az emberek nem szeretnek,
nem is engedelmeskednek.
Hiába van varázspálcám,
hangom harsogó kiáltvány,
szavaimra nem hallgatnak,
egyre többen fellázadnak.
Egyre gyengül a hatalmam,
kivágják a fát alattam.



2 megjegyzés :

  1. Szomorú sors ez, nincs mit tenni ellene. Ha az emberek nem szeretnek, vége az ábrándoknak... ;(

    VálaszTörlés
  2. Szeretet nélkül nem lehet élni. Legalább magát szeresse az ember. Vannak gyerekek, akiket nem tanítottak meg szeretni - mint a fa sorsa, csak a sikereket követelték tőle, amivel hencegni lehet. / ismerek ilyen embereket /

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.