Tóth Sarolta: Időkapu




A végtelen Idő hatalmas palota,
az átalakuló véges lélek lakja.
Van rengeteg szoba,
mindnek van kapuja.
Amikor születünk, belépünk egy kapun.
Lakásunk az Élet,
amikor meghalunk, kilépünk a kapun,
létünk semmivé lesz.
Iránytű az idő,
utat mutat nekünk,
nehogy eltévedjünk.
Szakaszokra osztjuk: múlt, jelen és jövő,
emlékezéshez e tagolás kitűnő.
A Jelen pillanat,
múlttá válik folyton, mert az idő „halad”,
ha életünk marad, jövő felé szalad
ismeretlen térben, kétséges jövőben,
minden nap rövidebb,
életünk menőben.
A bizonytalanság félelmet kelt bennünk, 
a halál közelít: el kéne felednünk.


4 megjegyzés :

  1. Milyen igazad van, kedves Sarolta! Az idő mit sem törődik velünk... @-)

    VálaszTörlés
  2. Az idő végtelen és hatalmas úr, nem törődik velünk,de elvesz mindent, amit adott - de ez csak a látszat.Legyőzni nem lehet. nem hiszek sem a halhatatlanságban, sem a reinkarnációban.

    aggódtam érted, hiányoztál nekem, te vagy itt nekem a lelki társam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggódj, amíg megy ez a sorozat, addig itt leszek... (o)

      Törlés
  3. Köszönöm.

    sajnos, nagy a konkurencia - sok a piszkálódás személyeskedő bántás, miért van az ,hogy ismeretlenek bántanak,- nem értem.
    hogy ismeretlenül bántanak, hogy

    VálaszTörlés