Időm, mint a tenger, dolgom midig semmi. Nem kérik számon dolgaim, nem fontos hazamenni. Koszos arcomat út pora takarja Hol vagy édesanyám miért nem hívsz haza. Gyermeki világban betevőt keresni Korgó gyomorral rossz nekem lenni. Jutott sorsomul mindennek alja Hol vagy édesanyám miért nem hívsz haza. Űzött ürgeként cikázok céltalan,
Keresem otthonom, kutatom hasztalan. Nem találom sehol nincsen út arra, Hol vagy édesanyám miért nem hívsz haza. Hazamenni, jaj nekem de félek Régen járt már ott a jóságos szentlélek. Borgőzös lehelet messziről ordítja Otthon van anyukám, otthon van mihaszna. Tavaszi napsugár pillanatnyi élet Feledtet énvelem megannyi képet Van már otthonom, indulok utamra Nincsen már anyukám nem hív többet haza.
Szmolka Sándor: Mama blues
Related Post
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Riba Ildikó: Játékodjátékodnak végre vége...nézz magadra kérlekfelhőként foszladozikmúlt évek virágillataveszni hagyott
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Mátay Melinda Mária: Közös felelősségVerstelen.Rímtelen.Kép-telen!Kémlelem:Atomrobbanás?Mit Neked?Mit nekem?Gyors halál.Szenvtelen.Gyász
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése