Szmolka Sándor: Kukoricatörés

A kukoricatörés mindig érdekes volt számomra, mert ilyenkor a jó szomszédok, rokonok együtt törték kalákában a kukoricát. Lőcsös lovasszekerekkel hordták az udvarokra. Hatalmas kupacokban voltak a fosztatlan kukoricacsövek, szinte mindenhol. Kisgyermek lévén, még nem kellett olyan szigorúan fosztanom a csöveket mint a felnőtteknek, de azért már befogtak időnként engem is a munkába. Sokszor éjszakába nyúlóan, és több napon át is eltartott a fosztás. Anyám a szebb sústyát félrerakta magának, és a hosszú téli napokon lábtörlőket készített belőle eladásra. A frissen fosztott sústya illatos és puha volt, melyben jókat lehetett ugrándozni, birkózni, bujkálni. A sústyát később a disznók, vagy tehenek aljazójának használták. Fosztáskor mindig vidám volt a hangulat. Ilyenkor volt idő politizálni, viccet mesélni, énekelgetni, vagy egyszerűen csak történeteket mesélni. Ilyenkor a süldő fiúk és lányok néha pajzánkodtak is, melyeket előszeretettel lestem ki.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése