a patak partján veled sétálni.
Virágot szedni, kék nefelejcset,
csokorba gyüjtve mint emlék kincset.
Szerény virág a nefelejcs,
oly gyorsan elhervadt,
szerelmünk sorvadt.
A patak partján egyedül járok,
évek lopták el az ifjúságot.
Csobog a hullámok hangja,
nefelejcseknek se híre, se hamva.
Halvány kék virág, hazug a neved,
kihűlt szerelem, elfeledtelek.
Elfújta a szél emlékeinket.
Visszatekintő a múltra, s a jelen képe... Hát, nem éppen vigasztaló, kedves Sarolta. @-)
VálaszTörlés