A téli fagy mögött már lapul a tavasz,
nehéz rögök alatt új élet fakad,
minden mély seb lassan beforr,
az elnémult szív újra dobban.
A sötétség a fénynek ad helyet,
lehullott, kelő magból zöld élet sarjad.
Fájdalmak után a bánat elapad,
s megnyugszik a megfáradt értelem.
Két karom korhadt faág aláhull, elenyészik
a porban, de a porból makacs hajtás
tör az ég felé boldog hírnökeként
az örök, jövőbeli létnek.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése