Mi is a múlt? Az, amire úgy emlékszünk, ahogy tudunk. Nemzedékek, elődeink éltek értünk, és haltak – a kények szerint. Kép a netről Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: haikuk
friss harapások nyomai kéjcsatának boldogan fájnak hajad a párnán kuszáltan szétterül álomba merült én ébren nézlek, fogva tart az igézet, e... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az anyák mosolya
Boldog felnőtt lesz a gyermek, ha kap elég szeretetet. Sokat mosolyog rá anyja, Ezzel a szeretet biztonságát adja. A gyermek hozzá menekül, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Májusi érdes sorok
Mottó: A múlt mindig a mának szól, ezért írják újra folyamatosan. (Ungváry Krisztián, történész.) Lemaradtunk Nem elég ennyi adóhivat... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Dongó
Hajnali napsugárban harmatos virágon megcsillan dünnyögő dongó átlátszó, törékeny szárnya. Tovalibbent társa, elcsalta halványlila mályva... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ami lehet
„Mit értenek a mából az apák, nagyapák?” „Ne mondjál már ilyet!, túlélték az élet javát.” „Én csak szólok; az lehet, nem értik a történelmet... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nyugdíjasok pénztárcája
Duzzadt pénztárcámban fémpénzek csörögnek, néhány kétszáz forint a legnagyobb címlet. Két Maroknyi érme koldusnak is kevés, liternyi tej, ke... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A szú a fában
A szú lassan haladt fában, folyamatosan munkában. Apró alagutakat faragott, minden forgácsot harapott, jóízűen falatozott. Percenként perce... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szavaink
Mire jók szavaink? Kimondható a vágy s szégyen; az öntetszelgés, kínjaink; ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Az emlékező
„Emlékkönyvbe teszel?” „Valószínű, ez lehet. Amit tettél, megmaradhat – ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Keresem a boldogságom, nem találom
A boldogtalanságot könnyen megtalálod. Keresned nem kell soha, belebotlasz naponta. Nem valósul meg a terved, kudarcot kell megismerned. Csa... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ideális feleség - férfiak szerint
Ékszerekkel ékesített, baba arcú feleségek birtoklásával hencegnek politikai hercegek. Az ilyen feleség sok gyermeket szülő kellék, büszkélk... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Így járhatsz
Megtéveszt. Félrevezet. Mondhatnánk: jól átver. Ha nem tanulsz - balek lehetsz. A kép a netről : (Wachter Dénes – Ritmus II.) Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önzés
Éltünk vele? Más ne tegye. Nekünk sikerült? Ő ne kövessen. A... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ábránd és kudarc
A létra legfelső fokán állok, de még magasabbra vágyok. Kapaszkodom fel a fára, a fa legfelső ágára. A kertemből széttekintek, ha felnézel, ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Gyermekversek
A magyar költészet kincsestára gyermekverseink gazdagsága. Nagy költőink remekei gyermeki énjük vallomásai. Emlékeik, anyai szeretetük költe... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: A végről
Halálunk után is növekszik körmünk. Addig is eléggé. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Piac és PIAC
Régen volt - bár nem az ősidőkben. Ismert szerünket kereste egy vevő, de nem az illetékes osztályon. Ennek telefonszámát a kolléga készségge... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nem szó szerint
Szeplős arcon barna foltok, a vörös haj: aranyrojtok. A vörös is lehet csinos, ha nem csinos, neki kínos. Ha nem csinos, nem csintalan, csak... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Rémálom
Gyötrelmes éjszakák rémálmok szállnak , félelmek fájnak. Bűnök börtönében őrök fenyítenek, üres kenyéren, kevés vízen tengetnek. Vasrácsos a... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megfontolás
Oda már oly sok minden! Ki tudhatja előre, kitől mit kaphat? Ki az a dőre? Óvatosan lépkedett – nem kell tűz a fejére. A kép a netről Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Tonsillitis follicularis
Utolsóként egy tíz év körüli fiúcska jött be a rendelőbe anyukája kíséretében. Jó hangosan köszönve lépett be. Szeretem a hangosan köszönő g... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kis hamis
Egyik úr: Vigyázzunk egymásra! Másik, mint egy széltoló: „Ha elfordulok, az elég?” Egyik úr mérgesen szól: Legyél talán megértőbb! „Miért is... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A gyermek élete
a gyermek a jelenben él, múltja rövid, emlék kevés. A jövője ismeretlen, cél és tervek csak percekben. Kedve szerint sír vagy nevet, figyeli... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Furcsa ünnepek
Krisztus kereszt-halálára nagypénteken ünnepelünk, hétfőn, feltámadására locsolással emlékezünk. Jézuska születésnapja ajándékosztó karácson... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kívánság
Újabb év, újabb húsvét. Szeretném, ha lenne még. Vagy csalóka ez a kérés? Tavaszodásból sosem elég. Újabb év, újabb húsvét, szeretném, ha le... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Április, ó, április!
Mottó: Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik. (Marcus Aurelius, római császár.) Mik is vogymuk? Nyáron, nyári bajok. Aztán is: az év... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Verset írtam magamnak
Ha a versem vidám lenne, olvasója jót nevetne, ha a versem borús lenne, olvasóm kedvetlenedne, ha a versem fontos lenne, sok-sok olvasóra le... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Húsvéti nyulak sorsa
Húsvéti nyulak bokorba bújnak, tapsifülesek, különlegesek. bokrok alá csoki-tojást tojnak. Ünnep múltával feleslegesek, gyerek kezek már nem... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kérdés
Nevető, cinkos arcok, leplező, morzsa-hangok. Furdal a kíváncsiságom. Egyszer már szeretném tudni – mondjátok, és végre őszintén: Milyen is... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szándék
„Micsoda mű, milyen költő! Gratuláljunk hozzá!” S hívják, szétszedik a szerzőt. Miért is írt ily remeket?! De most majd megbánja: ilyet több... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Barátom voltál
Barátom voltál, de nincs tovább. Elárultál, mint Júdás Jézusát. Ezüstöt sem kaptál, szeretetet loptál. Szent áldozat a barátság, bizalom és ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Aki nem normális
Ha színvak vagy, fehérnek látod a kéket, nem látod a különbséget. Ha süket vagy, csak saját hangodat hallod, önmagaddal társaloghatsz. Ha bu... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Úri hang
A végzet vagyok, gyarló lény, hozzád beköszöntök. Mit hozol elém, mindent fogadok. Mit vesztettél, az is enyém. A kép a netről Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Lassú tánc
- Na, né, hogy táncolsz! – szólott az asszony. Az első látogatást az unokatestvérénél ejtették meg. Együtt addig még sehol sem mutatkoztak... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szülősirató
Halódik a világ. Anyám nem jön, apám sem siet már. Elfogynak az éltetők - alig van, ki gondol rám. Elmentetek, édes szülők... A kép Zdzislaw... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ajánlat
Megszülettem, ember lettem, megfogantam szerelemben. Nem szeretem ezt az élő alakomat, vettek volna egy rajzlapot lefirkálni egy figurát, ki... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Sarolta meséje
Egyszer volt, máskor nem, talán csak képzeltem. Szárnyam volt, repültem, felhők között, fán ültem. Szédültem, leestem, amikor felkeltem, kec... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: A gyár volt az igazi
Bár vállalatunknak soha nem volt alkalmazottja, jó néhányszor járt a gyárban. Mint automatizálási rendszertechnikus, cégünk első (fél)automa... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Lódítás
Milyen az élet? „Szép! - harsogtam –, érted, veled.” Ilyennek mondtam, de hát lódítás ez. Szépnek hadováltam. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Elválás 10 év után
Ha hallod léptemet hátad mögött, ne fordulj hátra, nem én jövök. Ha látod arcomat csukott szemmel, ébredj fel álmodból, én mentem el. Ha hiá... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Puszik és csókok
A gyermekek puszit kapnak, ifjú szerelmesek csókokat váltanak, az öregek puszit adnak unokájuknak, ha erre még engedélyt kapnak. Az ajkak ér... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Nem lehet
Örök kínlódás, egymás finom kínzása. Tartós perpatvar, rémek, pusztuló vágyak. Jobb már nem is lesz, mint ez a mosolyszünet. Kép a netről Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Tél végi egyveleg
Mottó: "Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy, vagy mi van neked; egyedül attól függ, hogy mit gondolsz." ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Évszakok szépsége
a Tavasz tarkasága ezernyi színes virága, fűszeres illatok, trillázó madarak dala szerelmes szívek szava. a Nyár színe nap-sárga, érett kalá... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Bolond világ
A bolondok nem buták, a sok szabályt utálják, kaotikus gondolatok, érzelmeik zavarosak, szerepeik ösztönből fakadnak. lehet király vagy hadv... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Belátó
„Normális az életed.” Mi az, hogy normális? - kérdezi a kisember. „Élünk, ahogy lehet: normális, mert nem érted, jól nem is értheted.” A kép... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Gondolatjáték
Ha véletlen találkoznék veled nem tudom,mit mondhatnék neked. Csak állnék, és nézném a két szemed, és nem tudom mit mondhatnék neked. Ha v... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szenvedély
Inspirálsz versre, másra, karjaimba szorítlak. Elhagyhatsz is, vágyom rád, szeretlek, mint senki mást. Szakadatlan bennem égsz, fojtogat a... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Akinek meg kell halnia
Akinek meg kell halnia, jobb, ha nem menekül, megszűnnek kínjai, ha föld alá kerül. Amikor utolsót üt az órád, békével hunyd be a szemed, mi... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)