Lesz jobb is, ne félj. Ajánlja magát a világ. Tanulsz rosszat és jót, betöltöd helyedet. Aggódnék? Törődöm veled! Nyújtom a reményt... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Szeretsz-e engem ?
Ülök a parki padon, előttem pár méterre kis falum patakja, mint a kígyó tekereg, de meggondolja magát, más irányba halad tovább... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Mindenkinek van egy kutyája
Mindenkinek van egy kutyája, méghozzá a gyermekkorából, kivel megtanul szeretni s elengedni ebből a világból. Kivel kitisztítja sze... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Ezüsthíd
Teliholdas éjszakán egy ezüsthíd ível a hold, és az ablakom között. A keskeny híd, hideg jelenléte megnyugtató, békét áraszt és időtl... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: a titkok vára
A titkok várában szörnyek laknak, éjfélt üt az óra, feltámadnak. Gyilkos nők lebegnek fátylaikban, véres tőrt rejtegetnek titokban... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Menet
Megtették, amit megtehettek. Arcuk Káiné, érzelmek hűlt helye. Lépke... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Megzavart lélek
Szakítanál, csak azért, hogy szabadnak te tűnj. Így öröklődik s őrködik bűnre a bűn. Így irigy a hű hangya tücsök-társára: Felrúg ... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Rózsakút
Ezt a szót apámtól kaptam ajándékba, miként a látványt, amely még ma is él bennem. A rózsakút, az egy helyszín, ahol a sz... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Takarítás
beragyog a nap ablakom mosásra vár szorgos a napom csukott ablakszem redőnyt lehúzom esőt kívül rekesztem Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Tövisek
Tüskébe léptem a réten, megszúrta a talpam, kínomban hajamat téptem, cibáltam, vakartam a sebet, csorgott a vérem, kezemről lenyalt... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Érzelmes sorok
Mottó: A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi. (A... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A busz
Mikor a busz ajtaja becsukódik, mintha egy Angyal zárná össze szárnyait, hogy beleférjen a m... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A kamra
Úgy gondolom, a negyedik agykamrában tárolódnak az emlékek. A rengeteg doboz egymásrahányva pihen a sötét csendben, és halkan mozdula... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hétköznapi
Furcsa, ahogy szónokol, arcán is a röpke mosoly; kép és hang oly disszonáns. Értő barát vagyok: me... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kortalan
ne számold éved lélekgyúlás kortalan nem gyakorolt kegy mégse egyre megy mikor szíved megremeg kék színű virág Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Valaki
Valaki járt az ablakomnál, valaki bekopogtatott, valaki karjaiban tartott, szelíden csókkal altatott. Valaki elment messze tájr... Tovább olvasom »
Farda József: Malacszerelem
Soma malac most is vidáman ébredt. Még egyszer meghempergőzött a friss szénában és már rohant is ki az udvarra, hogy belevesse magát ... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Sohasem volt
Sohasem volt igazi barátom. Tejtestvéreim voltak, koronként. Korokban, melyek anyatestekként táplálták egyre növő múltunkat. So... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Marionett
Bábok a pályán. Játszanak vagy hullanak. Már ami a módi, már amik a mozgatóik. Építvén is cinkosok – bábu... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A kiszáradt kút
Fönt a dombtetőn, az akácerdő ferdén húzódott végig, így a domb egyik fele legelő a másik része pedig erdő volt. A fák mentén keske... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)