Mottó: A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi. (Andrew Matthews)
Koncertöröm
Élményteli estének néztem elébe. Becsuktam az utca zaját reménykedve megszűrni próbáló ablakot, majd kissé nyikorgó székemben elhelyezkedtem a tévé előtt. Megkezdődött a hangverseny. A világ legkiválóbb zenekarainak tolmácsolásában hallhattam ismerős és kevésbé ismert komolyzene-számokat. Beethoven, Haydn kitűnő volt, a zenészek brillíroztak. Kellett is igyekezniük. Balra a családtagok perlekedtek, jobbra a mosógép indult be, s láthatatlan varázsintésre a turmixgép is rákapcsolt a konyhában. Aztán kitartó dobogás hallatszott, a szomszédok vadul ropták az alkalmilag koreografált táncot. A közelben valahol – minő hangzat! – falfúrásba kezdtek…
Istenem, de remek hangversenyt hoztunk össze!
Áldott jóság
– Lebecsüli munkámat, érezhetően leértékel a kollégám – zsörtölődik Z. úr. – Nem működik közre úgy, mint kellene, pedig hát nem is nekem tesz szívességet, a cégnek lenne jó, ha minden flottul menne. A legrosszabb az, ahogyan az egészet cselekszi. Kedélyesen, szeretetteljesen utasít el, vagy ígér meg mindent, aztán is mindig ezzel az irántam való, túlcsorduló jósággal nyugtatgat, biztat. Próbáltam rendezni vele, zavarmentessé tenni kapcsolatunkat, de nem hagyta: könnyedén, nevetve hárított el. Kevésre tart, rendben van, elvégre tudom, az önteltség a fő hibája. No de, az a méz-máz… Mondtam is neki legutóbb, bár nem hiszem, hogy értette: – Jól van, barátom, ami nem megy, az nem megy, nem dől össze a világ, csak ne szeress legalább…
Kérdés
Este van, béke, csekélyke forgalom. A levegő tiszta, néhány csendes autó húz át a hídon. Körben, a parton, a hegyeken fények, sárgászöld kupolák.
Este, levegő, nyugalom, szíved takarékos üzemmódban, béke van.
Miért is nincs mindig este Pesten?
A kép címe: Melléfolyás; Aatoth Franyo festménye.
Szellemes, és nagyon igaz minden gondolatod Gábor.
VálaszTörlésAz ember, békés nyugalmas napokat kívánna magának, de az Istennek sem jön össze.
Ha meg az idegeire megy és ordítani kezd, azt mondják, goromba.
Pedig csak tehetetlen...
Tetszett írásod.
gyuri
Békés, nyugalmas napok... Sokszor vágyódunk erre, s mérgelődhetünk, ha nem jön össze. (Pedig még az is előfordulhat, hogy magunkkal nem vagyunk kellően békében.) Aztán mit tehet az ember: megadja magát. És például leírja pár sorban: milyen más nézőpontból a világ. :p Köszönöm véleményed, Gyuri!
VálaszTörlésAz egyes ember oly kevéssel beérné, csendre, nyugalomra váágyik, de a körülötte tülekedő világ nem így gondolja. Üdv. szeretettel, Hajnalka
VálaszTörlésA tülekedő világ nem így gondolja... - írod, Hajnalka. Ebből is látszik, nem is olyan kevés, amivel beérnénk... - Köszönöm hozzászólásodat, s örülök, hogy látni téged megint... :)
TörlésAz ember nem csak a szomszédot, de kollegát sem választhatja meg, így aztán lőttek az áhított nyugalomnak, mert mindig van aki tesz ellene. Ilyen a társas élet egyik oldala... :)
VálaszTörlésHát igen... Éppen most néztem meg egy filmet a régi időkről, mely történetesen a házi áthallásokat is szemléltette. A szomszédban zajlott a szerelmi-féltékenységi csatározás, az innenső oldalon kislány visszhangozta babájának az ordenáré szavakat... Társas élet, nemcsak egykoron... :-d :)
Törlésez a mai kor már nem adja meg a lelki békét senkinek - noha erre vágyunk, de a harc elveszi erőnket és beletörődünk tehetetlenül
VálaszTörlésKorunk nem nagyon akarja megadni, de mi kell, hogy harcoljunk a lelki békénkért is! Leírjuk a bajokat, s ettől már jobbulunk, s hogy nem beletörődve fogadtuk a kellemetlenségeket, tovább javul a közérzetünk... Örülök, hogy írtál soraimhoz, Sarolta. @-)
Törlés