10 megjegyzés :

  1. Jó a kép Gábor, kifejező, és sajnos igaz.
    Marionettnek lenni, nem egy kívánt "Hivatal", de a kutya sem kíváncsi egy marionett véleményére.
    Telitalálat.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kívánt, nem kívánt, végül is belekényszerülnek a "népek". Az ábrázolt helyzetet másként, finomabban fogalmazva szokták mondani: na, ennek is elengedték a kezét. - Köszönöm véleményed, Gyuri! @-)

      Törlés
  2. Kedves Gábor,

    Nincs választásunk, hát, megüti az embert, valameddig eljuthatunk, de csak amíg hagyják :) nagyon jó vers lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha mindenki írásban akarná rögzíteni, amikor ilyesféle érzések fogják el, akkor véget nem érő számban születnének versek, feljegyzések, panaszlevelek... – Köszönöm kommentedet, kedves Noémi. :)

      Törlés
  3. Kedves Gábor, nagy igazság, ami azt hiszem a világ sok tájára jellemző.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Mila; de ugye megérthető, hogy a szerzőt a saját valóságából, a világ hozzá közel eső részében észlelhető tapasztalatok nyomasztják leginkább... :-d

      Törlés
  4. Nekem is van egy hasonló művem, Kócbabák címmel. Meg egy másik, Névtelen kiszolgálók címmel. A kettőből egyet írtál meg, kedves Gábor, a szokásos, rád jellemző egyedi stílusban és formában, melyhez gratulálni illik!

    VálaszTörlés
  5. Kommented is példázza: nagyon is valóságos alapjai vannak az irányítottság, akár úgy is mondhatnánk: behatároltság érzésének. - Köszönöm válaszod, kedves Árpád. @-)

    VálaszTörlés
  6. Mindig voltak, voltunk bábuk. És leszünk is. Mindig van, aki a zsinórokat a háttérben mozgatja, s nem tudunk tenni ellene, néha észre se vesszük, csak későn. Tetszett ez a morfondírozásod. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam, kell írni egy rövidet be- illetve megvallás mottóval is... - Egyetértünk, Ildi. (o)

      Törlés