Megírnom máshogy kellene; nem szeretnék ismételni. "Képzeleted berzenkedne?" ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az unatkozó király
Ha unatkozott egy király, bolondja akkor készen állt: szórakoztatta tréfával, ugrándozott is fél lábbal. Megmondhatja az igazat, élete mégis... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Nagytudós Ottó
Ottó mindig a medikusokkal lógott. Nem sikerült bejutnia az egyetemre, de a barátoktól nem akart elszakadni. Az alacsony termetű gyermek nya... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Bogárlakodalom
Pók szövi a finom fátylat a cserebogár arának, vőlegénye szarvasbogár, most ünnepli nászát a pár. Összegyűlt a vendégsereg, hoztak finom ét... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Azután
Milyen lesz azután? Gyerekünk magába fordul, unokánk nem emlékszik ránk. Nem érzünk illatot, semmit – nélkülünk vész el a világ. Valóság: ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Tények és ferdítések
Mottó: "Először ismerd meg a tényeket. Elferdíteni őket ráérsz később is." (Mark Twain) Helyet ké... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Őszi táj
Ablakom alá színes avar szőnyeget terített a szél. Éles karmokkal fekete varjak kotorásznak rajta elhullott magvakért. A fák csupa... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Széllét
Szél zúg, végtelen útján meg nem áll. Nincs előtte határ, sem akadály. Életekben találja sorscsaták nyomát, avítt ajtók mögött ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Metszéspont
Pasztell színű emlékek oldódnak egymást keresztező vonalak viharos metszéspontjában. Érzések kősúlya észrevétlen léggömbként szá... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Varjak ablakom alatt
Hófödte fehér tájakon fekete varjak rajzokon. Lombvesztett faágakon, fehérségben mint gyászözön, temetésre károg hangja, közöny, eg... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Álarcban
Ilyen élet: mindenki más. Van, ki komikus vénával játszik drámai figurát, míg tragikus hősünk épphogy elfojtja mosolyát. Ó, mi múli... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Utánérzet
Mint elveimet, bajaim is értékelem. Mily kór pusztíthat idebent? Magam felboncolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem bírom el! ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Csak a varjak
Lehullottak az illatos nyár szirmai, elköltöztek ifjúságunk énekesmadarai. Csak a varjak, gyász-madarak kárognak, Ha meglátod a va... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A diktátorok életérzése
A hatalom bűvölete az önimádat eleme. Vezérnek születtem érzés, állandósult önfényezés. Világbirodalmi álmok, vagyonért zsebekben t... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kíváncsiság
A kérdés ezúttal az: kinek a halála? Kinek a végzete? Kiről szól a búcsú szava, netán, aki elköszön, leginkább magát sajnálja? ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Gördeszka (moment critique )
Át akartam menni az úton, s járdaszélen, a sarkon megálltam. Körülnéztem, és hirtelen úgy éreztem, mintha egy animációs film közepébe... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Nincs új
Háborús ez a játék: ami fontos, eltemetik. Nem jött ki jól a lépés? – számíthatnak a holtak is. Messze a megcsúfolt lét; de lásd: ú... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az időjárás hatása az élőlényekre
Ha hideg van, vacogunk, forróságban izzadunk. Ruhánkkal védekezünk, öltözünk vagy vetkőzünk. Könnyebb az állatoknak, ha bőrük sok, ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: A talizmán
Nyakamban csillogott, simogattam, ragyogott. Amulettem elvesztettem: szerencsétlen lettem. Kerestem, és nem találtam, gyöngyöt fűz... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Heti program-javaslat
A péntek szombaton csütörtököt mondott. vasárnap javasolta, ne legyen többé hétfő, három munkanap elegendő. Kedd, szerda, csütörtök... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)