Tóth Sarolta: Közöny



A világgá kiáltott bánat
nem vált ki szánalmat.
Kinevetik a sebzett könnyeit,
vagy a közöny falába ütközik.
Légy erős! Titkold fájdalmad!
Kajánul árthatnak.
Tombol a gonoszság,
irigység és ármány.
Ha belül vérzik is fájó szíved,
ne nevessen rajt' kíváncsi tömeg.
Ha elhagytak, nem halsz bele.
Keress nyugalmat lelkedbe,
Az életösztön gyökere erős,
nem tépi ki holmi vihar,
ha a fa is élni akar.
Utolsó utamon
keskeny ösvényen haladok,
kapaszkodnék, de a korlát szakad.
Az út végén kemény szikla,
fejem talán beleütöm,
rám is vár a közöny.


2 megjegyzés :

  1. A káröröm, a rosszindulat bizony része életutunknak. Nem mindegy, felül tudunk-e kerekedni minden ilyen megnyilvánuláson. Jobban tesszük, ha igen, hiszen még így sem könnyű túljutni a különböző más megpróbáltatásokon. - Versed, Sarolta, egyfajta önerősítés, valamint szembenézés a jövővel. :-d

    VálaszTörlés
  2. Nagy szükségem van önerősítésre, mert a mai világban kevés az idős emberek iránti empátia. A közélet sem kedvez az együttérzésnek, de vannak ellenpéldák és ez ad erőt a rászoruló embereknek.

    VálaszTörlés