A gyertyák nekünk, értünk égnek.
Viasztestükben láng a lélek.
Lángjuk lobog lenge légben,
Viasztest olvad forró fényben.
Míg élünk, kísérnek minket,
Beragyogják ünnepeinket.
Halálunk óráján megsiratnak,
Viaszkönnyeket hullatnak.
Amikor csonkig égett a gyertyánk,
Többé már nem látjuk egymást.
Lobban a láng, kialszik,
Kanóca még füstöl egy kicsit,
Illattal búcsúzik, emlékezik.
A gyertyák égése-elégése jól szimbolizálja az ember életének múlását. Szép, ahogyan zárul versed: az illatos búcsúval; nem tudok nem arra gondolni, hogy többnyire a szép emlékeket hagyjuk magunk után. Erre gondolunk, mint eltávozók, s erre a minket búcsúztatók is...
VálaszTörlésValóban, a gyertyák szimbolizálják az ember múlandó életét, lobogását.
TörlésFénye a szép emlékeket idézi.
Számomra egyértelműen a gyászt idézik.
köszönöm üzenetedet.