Home » Tóth Sarolta » Versek » Tóth Sarolta: Életünk fényei

Tóth Sarolta: Életünk fényei



Életkorok fénye
Múltunk halványuló Hold,
emlékek a csillagok,
fényük szelíd, nem ragyog.
Idős korunk fénytelen jelen,
sötétedni kénytelen.
Aranyló Nap a Jövő,
az utolsó nap, és tető.
Aranyozott urna vagy koporsó,
fájó szívekkel gyászolók,
szomorú arcok könnye gördülő,
múlttá válik a jövő.



Kép: Picasso Síró hölgy


Címkék: ,
Share:

2 megjegyzés :

  1. Francis2019. március 24. 20:58

    Az időskori emlékezésé ez a vers, kedves Sarolta. És szépen írtad meg ezt az "összefoglalót": a sötétedni kénytelen jelenből a szomorúság kíséretében lesz múlttá a jövő.

    VálaszTörlés
  2. karolina2019. március 25. 10:31

    Mi elmúlunk, elmúlásunk miatt mások szomorkodnak - talán??
    Mi előtte, a kénytelenség miatt.

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )