A virág rövid élete
a természet szép ékszere.
Kertekben, balkonon, réten
színek pompája, illatár,
jelzi a tavaszt, itt a nyár.
fenséges látvány saját levelén, szárán,
szíves ajándék szobában, vázán.
Gyökere táplálja,
harmat itatja,
ő cserébe kelyhének mézét adja.
Bimbóból pattan, kitárja kelyhét,
könnyei szirmok, hullnak,
ha hervad.
Fejét lehajtja,
szára szétszárad,
vázában rothad, illata elhagy.
préselt formában szép emlék marad.
Művészeteknek tárgya,
lelkünk számára.
Nem vitatható, hogy a virág természet adta szépsége: lelkünk öröme. Öröm, amíg él, aztán utoléri, mi közös bennünk: az elmúlás. - Kedves Sarolta, szépen végiggondoltad a virág életét, sorsát.
VálaszTörlésA virágok halála szomorú,de szép, nem szenvednek hangosan, látványosan, méltósággal, lassan.
VálaszTörlésNem jajgatnak,nem éljük át szenvedésüket.
Csakugyan, hangtalan hagyják itt a világot kedves virágaink. Nem éljük át, hogy mennyire szerették, amikor szellő simogatja leveleiket, vagy eső üdíti fel őket a nyári forróság után, s amikor láthatják őket övező örömünk. Fájdalmas lehet az ő elmúlásuk is.
Törlés