Csenget a csend - és üres,
nyugtatja fáradt lelkemet.
Álmodik a fájdalom,
sós cseppekkel áztatom.
Szememből a könny szivárog,
mély ráncokkal teli árok,
szenvedés véste és bánat,
átok verte már anyámat.
Zaj zavarja meg a csendet,
Merengésből ébredezek,
nem nyalogatom sebemet,
idők múltával beheged,
csak a szívem marad üres.
A fájdalmakkal teli múlt bizony meghatározza az ember beállítottságát, napjait. Nehéz tenni ellene, s ez akkor is így van, ha az ember igyekszik nem visszagondolni keserű emlékeire. Üres a csend, üres a szív - az elhagyatottságot tükrözik e sorok, kedves Sarolta. ;(
VálaszTörlésTanács: csak a szépre emlékezzünk! Vannak, akik képesek erre, de sokan vagyunk, akik nem. A "pozitív gondolkodás" isteni ajándék, a hívők kiérdemlik, a ráció hívei nem.
VálaszTörlésMásokat lehet szeretni üres szívvel is, de önmagunkat nem.