Koponyánk
törékeny csontdoboz,
benne agyvelő, érzékszervek, lyukak.
Tartalmát átszövik az idegek,
a külvilághoz közvetítenek
ingereket és válaszokat.
Saját testünkkel is
így teremtünk
kapcsolatokat.
Itt születnek a gondolatok,
innen vezérlik az anyagcserét,
a mozgást, az indulatokat.
Agyunk a test központi szerve:
gonosz ármány és szent ereklye...
Az érzelmek is innen erednek,
önös érdekből születnek,
pozitív vagy negatív irányultságuk mellett
génjeink szerint - túlsúlyban lehetnek.
Alapvető gyökerek: gyűlölet és szeretet,
sokféle árnyalatban:
szerelem, barátság, hála, kegyelet, tisztelet,
és ellenkezőleg: harag, irigység, gőg, kegyetlenség
aljasság - egyebek
alakítják az emberi jellemet.
Gyártunk hozzá ideológiát: vallást, erkölcsöt, politikát...
Ez emel minket az állatok fölé,
vétkeink által váltunk állatból emberré.
Az állat nem bűnös, ha öl,
életét védi - ösztönből,
Az emberi érdek tudatos: haszon, hatalomvágy
által motivált - ezért visszájára vált.
Lázadást szül, harcot, háborút,
terrort kivált - s ha belefáradt,
békéért kiált - gondolj erre
ha látsz egy koponyát!
Ha látunk egy koponyát, mi mindenre gondolhatunk! Gondolhatjuk azt a sok ellentétes érzést, érzelmet, szándékot s megvalósítására az akaratot, az emberi jellem megannyi összetevőjét. Ha koponyára nézünk, nem lehet, hogy ne jusson eszünkbe Morus Tamás mondása: "A háború vadállati dolog, de a vadállatok nem űzik olyan buzgalommal, mint az emberek." És látjuk: mennyi mindent könnyedén vesznek az emberek. És mégis, mégis hisszük, reméljük: az emberben mindig lesz annyi, hogy túléljük a bajokat, s a túlélők tovább vihetik fajunkat...
VálaszTörlés