Óriási bábszínházban
zsinóron rángatott bábok vagyunk,
a paraván mögött ráncigálnak
a rejtőzködő szerzők - az igazi szereplők,
akik bennünket kitaláltak,
hogy életre keltsük
a nekik kedvező kiagyalt álmot.
A vásári nézők a mutatványon jókat derülnek,
míg a bábokat rángató urak sok pénzt keresnek.
Zsebeiket degeszre tömve
beírják nevüket a történelembe,
vagyonukat befektetik zsíros üzletekbe.
A bábok nem kelnek életre,
a zsinór erős, mi rángatja őket,
vegyétek észre - mielőtt nevetnétek!
Mondhatnánk: akiket nem rángatnak, akik a nézeteikben, cselekvéseikben eléggé függetlenek - úgysem veszik magukra soraidat, kedves Sarolta. Na de, az akármilyen szabadságot élvezőket is így vagy úgy befolyásolják a velük, körülöttük történők, besorolódnak egyik vagy másik vagy harmadik táborba. Úgyhogy ez a színházasdi mégiscsak magával ragad mindenkit. Így hát, ha nevetnek mégis, ha keserűen is, nyilván a saját tehetetlenségüket nevetik ki. :( :)
VálaszTörlés