Ezüsthajú öregapó éjszaka
pihenni tér rózsaarcú hajnalra.
Harmatpermet hull az égből,
bimbók nyílnak kéjes széltől.
Madárdaltól zeng az erdő,
fehér, fodros fenn a felhő.
Új Nap sétál fel az égre,
fürdik a lég kék vízében.
A városban füstös ködök,
dübörögnek gépördögök.
Tömeg rohan az utakon,
fáradt álmosság arcokon.
Derűs emberek sietnek,
sikert, örömöt keresnek.
Hajnalban hajlik az élet,
reggelek hoznak szépséget.
Kinek szépet, kinek pedig inkább fáradtságot adó monotóniát hoznak azok a reggelek - ahogyan azért versedből is kitűnik, kedves Sarolta. Ki kellene szabadulni e "gócokból", de a sikert jobbára arra mérik... Ám reméljünk mindig többet a városi napoktól is! :)
VálaszTörlésA városokban több a lehetőség, de kevesebb a nyugalom, a béke.
VálaszTörlés