Tóth Sarolta: Gólyamese



Engem nem a gólya hozott,
anyám, apám játszott sokat.
A játék komolyra váltott,
így lett anyám asszony, áldott.
Ő ezt tehernek érezte,
mégis kilenc hónapig cipelte.
Akkor megszabadult tőle,
én meg kibújtam belőle.
Én is szerettem játszani,
könnyen meg lehet ezt szokni.
Évek múltak, felserdültem,
gólya nem járt, mégis szültem.
Nem hiszek már a mesékben,
szegény gólya! Már nem féltem.
de lányomnak elmeséltem.


2 megjegyzés :

  1. Tetszett versed hangvétele, kedves Sarolta! Érzek írásaidon egyfajta kiküzdött tudást, melyet nem véletlenül, illetve érthető könnyedséggel osztasz meg nemhogy saját lányoddal, de velünk, olvasó-írótársakkal is... (o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ezen még nem gondolkodtam, de mindig szerettem tanítani az iskolában, a főiskolán, a magánéletben is, ez egy különös kényszer.
      Tanulni is szerettem,majdnem minden témakör érdekelt, kivéve a fizikát,
      a műszaki dolgokat. igyekeztem érthetően elmondani, amit szívesen hallgattak általában tanítványaim, gyerekeim, unokáim. Gyerekként én mondtam esti mesét szüleimnek elalvás előtt olvasmányaimból.

      Törlés