Vihar készül, s rovom
lépteimet faltól falig,
hangtalan számolom.
Dörgések között eltelt
időben gyertyát gyújtok,
gyufám sercen,
lángja imbolyog, fénye
árnymintát rajzol a falra:
cicám bűvölten nézte.
Leszakadt az ég végre,
szupercellából ömlött
a könnye jéggel.
Kép: Pintér András fotója
Sirat minket az ég, de ver is – jéggel... Jellemző ez is, mit mondhatnék mást...
VálaszTörlésÍgy van, Gábor ! Komoly, nagy szemű jeget kaptunk, sok kárt okozott.
Törlés