Állat ősünk két lábra állt,
ügyes volt , így emberré vált.
Szabaddá vált mindkét keze,
tapogatni kezdett vele.
Hasznos ismeretet szerzett,
ezekkel alkotni kezdett.
Vak ember tájékozódik,
aki keres valamit, tapogatózik.
Tapogatás a szerelem,
testi, és lelki is legyen.
Két tenyér ha összetapad, tapsolunk,
arcunkhoz, ha tenyér tapad,
pofont adunk, kapunk.
Tapogatunk gondolatban,
találgatjuk, mi hogyan van.
Létünk alapja tapadás,
művészet és tudományos alkotás
kísérlet és gyakorlás.
Ez a vers is tapogatás,
gondolatok és leírás.
Úgy lehet: egész életünkben keresünk. Jót, szépet, társat, közösséget s annyi mindent, amit felsorolni kevés e hely. Keresünk, tapogatózunk, aztán az eredménytől függően leszünk elégedettek... Igen, valahogyan így megy ez, kedves Sarolta! :d
VálaszTörlés