Tóth Sarolta: Nyári tájkép
Illatos virágok színes réten,
fehér felhők lebegnek
azúrkék égen.
Gazdagon szórja sugarát a Nap,
vakító fényt, égető meleget ad.
Hervasztja a virágokat,
aszalja a gyümölcsöket.
Kiszáradt föld szomjas, megreped,
esőért sóhajt, eleped.
Vidám gyerekek lepkét kergetnek,
papírsárkányt eregetnek.
Zümmögő méhek mézet gyűjtenek,
madarak fészkükben pihennek.
Veríték szagú levegő,
vízparti homok égető.
Lagyos hullámok mossák a partokat,
hangos fürdőzők pancsolnak.
Szeszélyes, idővel jött a nyár,
sárguló fűvel őszi színt vált már.
Minden létező teszi a dolgát: a Nap éget, a gyerekek játszanak, a méhek gyűjtik a mézet és így tovább. Majd jön az eső is. Ez a nyár is lesz olyan, mint a többi, nem kell tehát nagyon aggódni... Én nem is aggódom, küldöm viszont e néhány sort... :)
VálaszTörlésKöszönöm a nyugtató üzenetet. Az évszakok hozzák szokásos formájukat.
TörlésA szélsőségeket nem könnyű elviselni.
Nem könnyen viseljük el, egyikünknek sem megy könnyen, az biztos... :-d
Törlés