Drágám, mily szép,
azúr az ég!
De e baljós árnyak,
jaj, a sötét!
Ne reszkess megint –
hisz élünk még.
A kép címe: Ház vörös szobával; Román György festménye.
Tomor Gábor: Hangok
Drágám, mily szép,
azúr az ég!
De e baljós árnyak,
jaj, a sötét!
Ne reszkess megint –
hisz élünk még.
A kép címe: Ház vörös szobával; Román György festménye.
Minden földi szépséget be tud árnyékolni a távozás kötelező ténye- Gábor.
VálaszTörlésReszket, mert közben is tudja, hogy az azúr ég is, valami múló káprázatféle az egész...
gyuri
gyuri
Kicsit bánom, hogy a halottak napja közelében jöttem elő ezzel a rövidemmel, mert így egyértelműbben olvastatja magát. Más értelmezésben valóságunk létező sötét figuráira gondolhatunk, a tőlük rettegőt nyugtatja párja. Hiszen - ott a "megint" - mi minden volt már... - Köszönöm véleményed, Gyuri.
TörlésAz élet ászīnek és árnyak váltakoása, örûlnünk kellene, amíg élünk ,de .üdv.hahjnalka
VálaszTörlésEz így van, ez a változatosság az élet, és gyönyörködtet is, szokták mondani, de nem minden szín és árny van örömünkre... - Örülök hozzászólásodnak, kedves Hajnalka.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Gábor!
VálaszTörlésEgy élet szépsége és árnyas oldala érződik versedből.
Szívvel, tisztelettel és szeretettel gratulálok: Mila
Örülök, hogy érződik, érzed, kedves Mila! :)
TörlésMegrendítően szép ez a hatsoros versed, Gábor.
VálaszTörlésÖrvendek, hogy tetszett, kedves Vali! Ezt az 1970-ben készült képet azért is mellékeltem, mert a vörös szoba az otthon melegét árasztja, sugározza, ami a mindenkori külső sivársággal szemben mindig nagyon elkel. :)
TörlésKöszönöm a kiegészítést. :)
TörlésKedves Gábor,
VálaszTörlésNéha megmérgezzük a mostunkat ahogy a jövőtől félünk, akad, hogy én is beleesem sajnos ebbe a hibába, igazán tetszett.
Nem biztos, hogy hiba némi aggódás, hiszen ettől lehet átgondoltabb a cselekvésünk, nem ér annyira váratlanul az "ellen" támadása. Az aggódó hamarabb válik törődővé. Mondhatjuk azt is, az utolsó sorral szóló talán eléggé könnyen veszi a jelenben zajló eseményeket, túlságosan "leszerelő". - Tetszik, kedves Noémi, hogy a jövőre gondolva félted az utánunk következőket (is). :)
TörlésFura az ember, a jelen szépségében a jövő szomorúságától fél, ahelyett, hogy azt élvezné, ami éppen van. :)
VálaszTörlésEmbere válogatja, persze, s a megélt időtartama is; meglehet, a jövőtől való félelme csak kisebb részben szól a maga életének, talán sokkal inkább az utódok sorsáért aggódik. Azért remélhető, hogy a jelen szépségei sem hagynak senkit érintetlenül. – Köszönöm meglátásodat, kedves Ildi! :)
Törlés