Ez rémes, szánalmas, piti, és igaz. "Most színes tintákról álmodom..." A vágy, az arcnélküliségből kiemelkedni akarás hisztériája, csak bók, és elismerés legyen. Akinek van mire büszkének lenni, az arra büszke, akinek nincs mire, az arra. Az emberi milyenség, az irrealitás, és önkritika nélküliség katedrálisa. Shaw, bezzeg: Kora ünnepelt színésznője volt a barátnője. A nő, felvetette Shaw-nak, mi lenne, ha lenne egyszer közös gyerekük? Örökölné az én szépségemet, és az Őn eszét. Shaw. Lehet, de ha a maga eszét, és az én szépségemet örökölné??? Ez egy reális pasi volt, még egyet nem tudok... Tetszett. gyuri
Igen, ez a helyzet; ki így, ki úgy törekszik. Aztán minden ügyeskedéstől függetlenül lesz, ami lesz. - Shaw itt is frappáns. :) Köszönöm a véleményed, Gyuri! :)
Ha már Gyuri szavait idézed, kedves Noémi, magam is segítségül hívom utalását: a realitást e téren is jobb becsülni. Kiváló szótársításodhoz meg annyit: bizony, sosem könnyű a bírálók dolga; érzékenységet sérthetnek, ha szóvá tesznek nem tetsző dolgokat, igyekezzenek bár szépen becsomagolni, tudtul adni akár versben is. Köszönöm soraidat! :)
Lesz is, ez nem kétséges. Már csak ilyen az emberi természet, miként ebből adódóan a történelmi kataklizmák is megismétlődnek. Megerősítésedet köszönöm, kedves Hajnalka!
Így lesz híres az összes celeb, bár a csillagokig egy sem jut el, de bulvársajtó tesz róla, hogy legyen hír,, hogy legyen olvasottság, hogy az ostobaság is felmagasztalódjon.
Gábor, soraidról és egymás dicsérgetéséről József Attila Születésnapomra című versének egy sora jutott eszembe, még pedig ez: " sekély e kéj". De mondhatnánk azt is a semmi, és üresség dicsérete ami mögötte van. :)
Ibolyának azért írtam, hogy nézzük el a féktelenül dicsérgetőknek a tulajdonságukat, mert hát nyilván jobban érzik tőle magukat. Komolyan gondolom: ha a íráshoz, produkcióhoz van hozzáfűzve ez-az, a méltatás is jobban esik. Szokták mondani: "védjen meg téged X.", valahogy ehhez hasonlóan érzek, ha mondjuk, tartalmatlanul értékelnek: "dicsérjen téged Y. szája". Tovább képzelem a dolgot: ha például csak egy-egy alkalmas szóban kapná az értékelést valaki, már kiválóan érezheti tőle magát. "Egek!" Vagy: "Nahát!" Hiszen világos: a hangja elakadt az illetőnek a kolosszális, utolérhetetlen remekműtől vagy alakítástól... :-) Köszönöm megjegyzéseid, Ildi! :)
Igaz, kedves Mila. Mint az is, hogy a jellemek nem szokták megerőszakolni magukat. Bár formálódnak, persze, de ehhez az lehet a kiindulópont, hogy uralkodni próbálnak magukon. @-) Köszönöm hozzászólásodat! :)
Nagyon sok ember, némelyik művésznek érzi magát, él úgy egészen az élete végéig, hogy sikeresnek, értékesnek hiszi magát, és soha nem tudja meg, hogy a halála után még nevére sem emlékszik senki.
Kedves Gábor.
VálaszTörlésEz rémes, szánalmas, piti, és igaz.
"Most színes tintákról álmodom..."
A vágy, az arcnélküliségből kiemelkedni akarás hisztériája, csak bók, és elismerés legyen. Akinek van mire büszkének lenni, az arra büszke, akinek nincs mire, az arra.
Az emberi milyenség, az irrealitás, és önkritika nélküliség katedrálisa.
Shaw, bezzeg: Kora ünnepelt színésznője volt a barátnője. A nő, felvetette Shaw-nak, mi lenne, ha lenne egyszer közös gyerekük?
Örökölné az én szépségemet, és az Őn eszét.
Shaw. Lehet, de ha a maga eszét, és az én szépségemet örökölné???
Ez egy reális pasi volt, még egyet nem tudok...
Tetszett.
gyuri
Igen, ez a helyzet; ki így, ki úgy törekszik. Aztán minden ügyeskedéstől függetlenül lesz, ami lesz. - Shaw itt is frappáns. :)
VálaszTörlésKöszönöm a véleményed, Gyuri! :)
Kedves Francis,
VálaszTörlésNagyon tetszett, és amit Gyuri ír, ahhoz nem fűznék már hozzá semmit. :)
Kifinomult tőrdöfés :)
Ha már Gyuri szavait idézed, kedves Noémi, magam is segítségül hívom utalását: a realitást e téren is jobb becsülni. Kiváló szótársításodhoz meg annyit: bizony, sosem könnyű a bírálók dolga; érzékenységet sérthetnek, ha szóvá tesznek nem tetsző dolgokat, igyekezzenek bár szépen becsomagolni, tudtul adni akár versben is.
VálaszTörlésKöszönöm soraidat! :)
Ez nagyon is így van, volt és talán lesz is. Üdv. Hajnalka
VálaszTörlésLesz is, ez nem kétséges. Már csak ilyen az emberi természet, miként ebből adódóan a történelmi kataklizmák is megismétlődnek.
VálaszTörlésMegerősítésedet köszönöm, kedves Hajnalka!
Így lesz híres az összes celeb, bár a csillagokig egy sem jut el, de bulvársajtó tesz róla, hogy legyen hír,, hogy legyen olvasottság, hogy az ostobaság is felmagasztalódjon.
VálaszTörlésIgen, igen, boldogok az egymást hírbe hozók... :p Nézzük el nekik... :)
TörlésÖrvendek, hogy idenéztél, Ibolya!
Gábor, soraidról és egymás dicsérgetéséről József Attila Születésnapomra című versének egy sora jutott eszembe, még pedig ez: " sekély e kéj".
VálaszTörlésDe mondhatnánk azt is a semmi, és üresség dicsérete ami mögötte van. :)
Ibolyának azért írtam, hogy nézzük el a féktelenül dicsérgetőknek a tulajdonságukat, mert hát nyilván jobban érzik tőle magukat. Komolyan gondolom: ha a íráshoz, produkcióhoz van hozzáfűzve ez-az, a méltatás is jobban esik. Szokták mondani: "védjen meg téged X.", valahogy ehhez hasonlóan érzek, ha mondjuk, tartalmatlanul értékelnek: "dicsérjen téged Y. szája". Tovább képzelem a dolgot: ha például csak egy-egy alkalmas szóban kapná az értékelést valaki, már kiválóan érezheti tőle magát. "Egek!" Vagy: "Nahát!" Hiszen világos: a hangja elakadt az illetőnek a kolosszális, utolérhetetlen remekműtől vagy alakítástól... :-)
VálaszTörlésKöszönöm megjegyzéseid, Ildi! :)
Emberi tulajdonság, jellemek iróniája.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Igaz, kedves Mila. Mint az is, hogy a jellemek nem szokták megerőszakolni magukat. Bár formálódnak, persze, de ehhez az lehet a kiindulópont, hogy uralkodni próbálnak magukon. @-)
TörlésKöszönöm hozzászólásodat! :)
Nagyon sok ember, némelyik művésznek érzi magát, él úgy egészen az élete végéig, hogy sikeresnek, értékesnek hiszi magát, és soha nem tudja meg, hogy a halála után még nevére sem emlékszik senki.
VálaszTörlésEz biz így van, Ibolya. De hát az ő életük, s ők így rendezték be maguknak. Szerencséjük, hogy a későbbiekről már mit sem tudnak!
VálaszTörlés