távolodom egyre tőle,.
Földi létre nem emlékszem,
más tér volt ott, más időben.
Régóta a Marson élek,
ha ez - egyáltalán - élet!?
Nincs szükségem oxigénre,
táplálékra, pihenésre,
nem anyagból van a testem,
lelkem egyáltalán nincsen,
csak egy sokat tudó szellem.
Különféle sugarakkal
érintkezünk más bolygókkal.
Más alakban - eltorzultan,
még a fénynél is gyorsabban.
Nincs itt sem tér, nincs itt idő,
de ha van is, nem mérhető!
Megfoghatatlan mindenség,
pusztító a végtelenség.
Szellemeknek a fejlődés
lehetetlen, képtelenség.
Menekülünk újra, újra,...
Előre megyünk a múltba,
Egy Föld nevű bolygóra,
ha még nem esett fekete lyukba.
Hús-vér szörnyeteggé leszünk,
talán EMBER lesz a nevünk.
Én váltottam menetjegyet,
atomrakétával megyek.
A gondolatok nyomán lesz az ember fia jövőjének építőjévé vagy rombolójává. Ki mit érez leginkább nélkülözhetetlennek... :-d
VálaszTörlésAz egész gondolatsor csak fantázia. A valóság az, hogy erre a Földre nem szeretnék visszatérni , "szörnyeteg emberré lenni" A fejlődés ezt kínálja.
VálaszTörlésA múlt században boldogabb voltam TV, mobil és egyéb technikai csodák nélkül.
A társas játékokhoz elégvolt egy labda, ugrókötél, vidám csapat. Most minden elidegenedett. Őskövület lettem.
Az a helyzet, kedves Sarolta, hogy nem könnyű lépést tartani a fejlődéssel... Inkább próbáljuk követni az újat, amennyire csak tudjuk. A magasabb kor, persze, eléggé ellenáll ennek... ;(
Törlés