hullámok táncoltak alant a folyó vizén.
Csacsogva, csábítva hívtak a habok,
szédültem, készültem, magam vagyok.
Ekkor a felhőkből kitűnt a Hold,
Örülj az életnek, nem vagy te holt.
Ezüstös fényével körülölelt,
biztató reménnyel szívem betelt.
Néztem a fényképed könnyes szemmel,
tétován széttéptem, víz vitte el.
Tovább lépkedtem a túlsó partra,
nem leszek többé szerelem rabja.
Aki hűséges, nem lehet boldog,
ha a párjában hűtlen szív dobog.
Keress kalandot, kövesd a vágyad,
virágról virágra szálljon szárnyad!
Nem dobom el magamtól az életet,
meglelem, aki majd engem szeret.
Kép: Ujvári Csaba: Lány a hídon
Így van ez: a hűtlenség először lebéklyóz, aztán - ha nagy belső ellenállás árán is - de a magára hagyott ember változtatni próbál. Így vagy úgy - az életnek folytatódnia kell...
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.