Holcsik Szabolcs: Pitypang királyfi

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás - tengeren innen és túl, az Üveg- hegytől jobbra, onnan még jó messzire, volt egy hatalmas nagy királyság.

Ennek a királyságnak a trónján ült a vén Pitypang király.

Egyedül igazgatta birodalma ügyét-baját, száz évnyi békességben.

Ennek a királynak volt egy dalia szép fia, Pitypang királyfi, aki bár 22. életévét betöltötte, s vitézségének, kedvességének híre egészen a királyság határáig és kicsit még tovább is szállt, mégsem találta még meg a párját, kit királynéjának választhatna.

Egyszer, mikor a várban ebédnél meglátta a király, hogy fia mennyire szomorú, eldöntötte, hogy segít neki. S mivel tudta, hogy fia szívéhez a hasán keresztül vezet az út és kedvence a nokedli, kihirdette ország-világ számára, hogy annak adja fia kezét és felé királyságát, aki elnyeri az arany nokedliszaggatót, melyet színaranyból öntet.

Jöttek is sorban a nemes kisasszonyok. Bárók, grófok, lovagok és földesurak siheder lányai, kik mind az otthoni konyhájuk szakácsától kérte el a tökéletes nokedli receptjét.

A vár udvarán sorban állva mind-mind megkapták a hozzávalókat. A porciózását már maguknak kellett elvégezni.

Szállt a lisztfelhő, tört a tojás, rotyogott az üstben a főzővíz, így serénykedtek a lánykák.

A királyfi, a főzés felénél körbejárt és kérdezgetett.

- Hogy hívnak?

- Jóságos, szép királyfi, báró Rúth Izabellának hívnak.

- Honnak a nokedli recept?

- Jóságos, szép királyfi, a szakácsunktól.

- Mit teszel még bele a lisztbe, tojáson és vízen kívül?

- Jóságos, szép királyfi, a szívemet.

S ment is tovább a soron következőhöz, s az az utánihoz, egészen a végéig. A válaszok ugyan azok voltak, annyi eltéréssel, hogy a név előtag-, utó-, és keresztnév változott.

A nap végére mind készen voltak. Mindegyik lány előtt ott púpozott egy tányér gőzölgő nokedli.

Az öreg király mosolyogva fordult fiához.

- Egy szem fiam, drága Pitypangom! Hát menj, s kóstold végig. Mind ügyesen szaggatták, s mind a saját kezével.

Ám a királyfi még jobban elkeseredve ült apja trónja mellett, fejét kezére borítva. Úgy is válaszolt...

- Édes, drága apám, jóságos Pitypang király! Én ugyan végig nem kóstolom ezeket a nokedliket, de biz egy nem sok, annyit sem vagyok hajlandó enni egyikből sem.

- De hát miért, gyermekem?

- Mert hiányzik mindből az a plusz, amitől finom lesz.

Így hát ahány lány volt ott, mind haza lett küldve, szégyenszemre, hogy nem tudtak jó nokedlit szaggatni.

Másnap aztán, a birodalom legtávolabbi csücskéből érkezett egy szegény szolgálólány. Szakadt ruhában, mezítelen lábbal, csapzottan. S kért engedélyt a király és annak fia színe elé járulni.

- Mit szeretnél édes lányom? Honnan jöttél, mi a célod? - kérdezte az öreg Pitypang.

- Felséges uram, jó királyom, életem kezedbe ajánlom, én bizony messziről jöttem, s fiadnak szeretnék nokedlit szaggatni, hogy elnyerjem annak kezét.

- S mit teszel ha tiéd lesz az arany nokedliszaggató, s fele királyság?

- Kiváltanám családom a szolgasorból és méltó párja lennék a királyfinak.

- Hát legyen, bár nem vagy nemesi vér, fiam boldogsága mindennél fontosabb nekem, így megpróbálhatod.

Meg is kapta a hozzávalókat, szépen, felsorakoztatva.

Mikor nekilátott kimérni a hozzávalókat, odament hozzá a királyfi, s őt is kérdezgetni kezdte.

- Hogy hívnak?

- Hívjon csak Juliskának, ha meg nem sértem.

- Honnan a recept?

- Családi. Anyáról leányra száll hosszú ideje.

- Juliska! Miért kézzel teszed azt a lisztet a keverő edénybe?

- Mert nehéz munka árán született meg eme liszt, élettelen tárgy ne érje. Tiszteletlenség lenne.

Majd beleütött egy tojást.

- Többet nem?

- Nem kell, a legjobb nokedlihez elég egy. Egy adaghoz bőven.

- Az milyen víz? - kérdezte a királyfi, mikor a lány előhűzott egy bőr víztartót.

- A legfrissebb forrás víz, mit utamon merítettem.

- Mit teszel még hozzá?

- Más nem is kell, csak egy kis só, hogy adjon neki egy kis pluszt.

Felcsillant a királyfi szeme, hirtelen belehasított a remény. Lehet, hogy ez az egyszerű cselédlány lesz az igazi? Az aki tud jó nokedlit szaggatni?

Kérdezte tovább...

- S mennyi sót teszel bele?

- Ezt bizony önre bíznám, hisz mindenki saját maga szájíze szerint ízesítse.

Így történt, hogy a vár népe életében először evett finom nokedlit, s így lett az egyszerű cselédlányból szépséges királyné, s bár már neki vannak szolgái, a nokedlit még most is maga szaggatja.