barangolok, lassan haladok.
A fák között gallyakat taposok,
ágak között a napfény beszalad
incselkedik velem, és a madarakkal.
Zöldben futó kék ragyogás
messze derengő aranyszínű varázs.
Libegő levél utasa kicsiny darázs.
Nézem összecsukott csillogó szárnyát,
duruzsolva hívogatja messziről párját.
Kicsit szomorkásan magam vagyok,
emlékek között matatok. Leporolom,
újra sarokba rakom, könnyet morzsolok:
fátyol hullott szememre tőle.
Elviszem elhagyott álmom: temetőbe.
Kép: Mészáros László Eltévedt színek című alkotása
Nagyon megérintő vers, s gyönyörű a kép is. Gratulálok, Ildi! :-)
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ditta, örülök, hogy tetszett. 🙂
TörlésDrága Ildikó!
VálaszTörlésSzomorú versedet én is szomorúan olvastam.
Nehezen találtam meg az oldalt, mert elromlott a gépem és ez egy másik használt gép, sok minden letörlődött írásaimból, képeimből, és verseimből is.
A 3. dédunokám most született, kislány, szép, egészséges, de császárral jött a világra. Sajnos csak itt láthatom, mert már alig tudok felkelni az ágyból, annyira gyenge vagyok. Az íráshoz sincs erőm, ötletem, félek, mindennap őrült fájdalommal ébredek.
Névnapodra -közeli - sok örömöt és jó egészséget kívánok sok szeretettel Sarolta.
Új címem van: sacitoth0424@gmail.com
Miért nem írja ki a nevemet a gép , amit versedhez írtam?
TörlésMinden megváltozott, sajnálom, hogy elveszítettelek.
Ha mégis megnézed ezt a versedet, megtalálod új címemet és nevemet is.
szeretettel köszöntelek
SAROLTA