M. Fehérvári Judit: Húzzábeleöreg!

Ha még egyszer seggről beszélsz, nyakon váglak! Maradjnyugtonöcsém! Halállaza mácsó, Ízirájder… Mostanság éppen váltani készülök. Tudjátok, van ebben valami szexi! Igaz, nem tudom, mi a vezetékneved. Nem érdekes. Még mindig kibírtam a kritikákat, de ettől független tökmindegy… Lánc-lánc-eszterlánc… A városban dolgozom. Néha késő estig. Hülyeségeket beszélek. Az apró dolgok számítanak igazán. Mondjuk, a Facebookod ajtaján bekopog egy illető, hogy hozzászóljon egy reagálásodra, amihez pedig már szöveget írt. Ezután engedélyt kér arra, hogy írhasson még neked. Aztán közli, hogy nem olvas el, sok vagy neki. Mi a fészkes nyavalyának írt akkor rám?! „hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek” Babits Mihály: Balázsolás „Saját magunk vírusai vagyunk.” Lynn Margulis: Az együttélés bolygója Nekem te ne nyugodjál bele semmibe! Ez nem így működik. Értelek. Bekattantál attól, hogy nem vagyok műthető, mert az altatóorvos nem írja alá a papírom. És történeteket akartál mesélni, mert már a sokadik könyved jelent meg, miközben számon kéred rajtam, miért nincsen szárítógépem. Félreolvasom. Öt laptopom van – válaszolom. Most azt írod: „Ne haragudj, de sok(k) ez nekem.” Hogy miket gondolok? Ja, a tárgyalással kezdtem a bevezetést, mert most következne, hogy elküldjelek oda… Persze, just se értenéd, hogy mit akarok. Pedig feledni szeretnék. Téged első sorban, mert felnyomtad a vérnyomásom. Azt sem tudtam eddig, hogy létezel. Most olvasom, hogy van tíznél is több könyved, meg a Magyar Írószövetségnek is tagja vagy. Hirtelen én is egy koncepciónak érzem magam a kampányodban, hogy lájkokat gyűjts magadnak ebben a nagy locsipocsi nagy medencében vagy egyszerűen csak kisgyermek homokozóban, amit Facebooknak neveznek. Persze, ha nem vagy rajta, akkor nem vagy sehol sem, kidobtad magad az életed sodrából. Nem véletlenül írok Pessoa verseket. Tudod, mindent alárendelt annak, hogy írhasson, s úgy gondolta, olyan negyven-ötven év múlva majd felfedezik. És lőn. Igaz, ehhez kellett nekünk, hogy legyen egy Nemes Nagy Ágnesünk és még sok-sok más költőnk is, aki akkor is remekel, ha műfordításról van szó. Már éneklem is. Alsó-és felső tagozatos gyerekek a társaim. És érettségizők. „Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor.” Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők Bennünket vajon ismer-e majd az utókor? Esetleg csak a korszellem különös hozadékai vagyunk? Összeszámolták. Olvastam valahol. Ma Magyarországon harmincháromezer író van. Még kimondani is sok! Te hányat ismersz név szerint, s kitől olvastál több száz oldalt? Tudod, úgy van ez, hogy, „Aki dudás akar lenni…”. Lánc-lánc-eszterlánc… Csak úgy befeküdtem a TV elé. Ha már megvettem magamnak, mert okos, de buta, mert minden okosságért fizetni kő. A fene essen hasra ebben a világban! Amúgy, tudod, hogy ár stop van. Három hónapig nagyjából, de ne tárazz be, ráfizetsz, vaze! Megromlik az otthoni kisboltod fele, mire átforgatod a többszázezres rakományod, ha már itt van a 22-es is. Igaz, a 19-es még el sem ment, csak mutálódik. Szóval, éppen nézem, hogy a fészkes búsba, hozzam vissza az okosságot, mikor csengetnek. Meghozták a piros paprikám. És lőn ekkor… Lucifer mosolyog alá a pokloknak. Rendmániám véget ért, mert a mosogatón keresztül feljött a ház szennyvize… 1998-as a társas tizennégyek érkezési ideje. Vállalkozó rég eltűne a bevett magyar szokásjog alapján, de a csöveket rosszul építette be. Egy kertes házba való csövesség kacskaringózik három emeleten keresztül, hogy az én mosogatómban kössön ki… A parikát nyomban rá lehetett volna szórni a több mázsányi feltörő nokedlire. Lánc-lánc-eszterlánc… Január 27-e a dátum. A biztosító nem fizet. A társasház sem. Oldd meg magad! Így vettem egy konyhaszekrény alsót, s azóta a két pincém, s az egész lakásom is tele lett edényekkel meg tányérokkal és mindenféle nyavalyával. Egyszer még kórházban is voltam. Diagnózis előtt: Cookie beállítások. Mindet elfogadom. Nem szőrözök. Azt írja a Wikipédia, hogy: „Az eredeti WHO rendszer az első karakteren az U betű kivételével az angol ABC valamennyi…”… Gondolom, írásjegyet. Erre nesze neked: „U0720 - COVID-19, vírus kimutatása nélkül”! Hogy lehet valaki koronás vírus nélkül? Svédországban sehogy, mert ott tanítok egyébként, de a mi szempontunkból irreleváns. Nekik legalább van egy XVI. Károly Gusztáv nevű uralkodójuk, meg világelsők egy csomó mindenben. A híres svéd modell. És működik, nem úgy, mint a hazai, amit venned kellene. Csak éppen ebben a nagy „Tartsd magad a tavaly októberi árakhoz!”-ban a sertéshúsról kiderült, hogy hozzák… Nem itthonról… Itt csak osztják. Az észt leginkább. Szóval, ma február 24-e van. A lábasok tengerében élek én is szanaszéjjel, mert ma szedik ki a régi konyhaszekrényt. Vettem egy újat, ha már Debrecenben élek a repülőtér mellett. Vaze! Tudod ugye, miért? Közel az ukrán határ. Mondhatni, még a „Rúkoj padáty” – szabad fordításban - „Egy köpésre” sem vagyunk, mert az minimum ötszáz kilométert jelent… Már meg a sütik… Az nem a cookiek? Tudja az, akinek ez a dolga! Én csak írogatok. Jól megfáztam közben. Sehogyan sem akar kerekedni az életem. Elvitték tegnapelőtt a kocsim. Vezérlőműszíj cserére. Csak éppen rossz szakszervizbe adtam be. Futhatok utána, mert egy márkafüggetlen futóműszervízbe vittem… Az én futóműveim meg berozsdáltak, s egyre csak rogyadoznak. És úgy hasítják az eget a repülők, mint gyermekkoromban… Ajaj! Nagy a baj. Egy órán belül a negyedik robbantgatja a dobhártyáim. Lánc-lánc-eszterlánc… Amúgy, ha figyeled a naptárt, jön a tavasz… Nem az ortodoxot, a Gergely-félét… Végre valami, amit hamarabb vezettünk be, mint a fejlettebb országok egy része! Csak hamarosan ismét át kell állni téliről nyárira, a franc se érti ezt! Ízirájder… Maradjnyugtonöcsém! Halállaza mácsó, menjünk innen kicsit nyugatabbra! Szép-szép a Kárpát-medence, egyszerűen gyönyörű! Csak éppen választások lesznek, meg a politikusok összevissza beszélnek, no, meg, hogyan is tömörülnek?! Van itt minden… „Bal, jobb, bal, jobb, Mennek a majmok. Utca végén megállnak, Gombócával dobálnak.” Nádszeg, 1971 / Juhos Rozália - gyermekmondóka Ha még egyszer seggről beszélsz, nyakon váglak! Maradjnyugtonöcsém! A kölkökről jutott eszembe… Licitálnak jobbra-balra a szanaszéjjel szedett konyhaszekrényembe, aztán csösznek érte jönni! Mi meg cipeljük ide-oda, s nem fér már ennyi dolog sehova sem… Hopsz! Egy email… „Tisztelt Honfitársunk! Magyarország közvetlen szomszédságában sajnos a legrosszabb forgatókönyv következett be: egy háború, amelyet még a legnagyobb országok diplomáciai erőfeszítései sem tudtak megakadályozni. Ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy a magyar emberek biztonságát garantáljuk. Aggódunk Ukrajnáért, kiállunk Ukrajna területi integritása mellett, de a háború nem megoldás. Alapvető érdekünk, hogy Magyarország kimaradjon a háborús konfliktusból…” Öreg vagyok én már ehhez, meg a klímaváltozáshoz, az orvosi időpontokhoz… Ma azonnal kaptam is egyet augusztus 8-ára… Addig fel is dobhatom a bacskert, vaze! De a háború az háború. Nem hiányzik az nekem, meg neked sem, s nekünk sem… Egyetértek a kormány álláspontjával és le is merem írni. Lánc-lánc-eszterlánc… Elfáradtam ebben a hatalmas gömb alakú valamiben, amit Földnek nevezünk. És ecce homo… Megtépázódottam, kissé besokalltam, feladom a harcot. Túl sok a sokk mostanság. M. Fehérvári Judit Debrecen, 2022. 02. 24. Fotó és füst: + Mocsár Zsófi