Szeretem én a gyönyörű fákat,
a törzsből magasra nyújtózó ágat
s ahogyan rajtuk szelíden
ezernyi zöld levél megpihen…
Szeretem a karcsú fenyőket,
csúcsaik szinte a felhőkhöz érnek
s télen, mikor hó fedi a fákat
szebb látványt az ember nem is kívánhat…
Szeretem a hársfának törzsét..
hozzá bújok mindig, hogyha megpihennék...
mintha karjai gyöngéden átölelnének,
sok kis madár dala ott a legszebb ének…
Szeretem a juhart s a diót, a vadgesztenyét
s a világnak talán az összes erdejét ,
de a szomorúfűzt a legjobban... mégis…
mert egy kicsit benne vagyok én is.
2007.
Fotó: Ruzsa Dániel
Related Post
Blank Judit: MegbocsátásMa kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák köztNyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
Ruder Jana: Sárga ruhában…Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, fe
Ruder Jana: Néma az alkonyNéma az alkonybagoly árnyéka mozdulfáradt a szél…A fák fölé lassanestruhát húz az ég.Én még ülnéke
Ruder Jana: CseresznyefavirágokAz Esti Szivárvány főszerkesztője magához hívatta a fiatal újságírónőt. Bár a nő nagyon modern szel
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Ruder Jana: Elköszönő... Az ősz fellépőruháján,melltűként még ott a nyár...Tompuló fénye,lassan beleolvada szeptemberi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése