Szeretem én a gyönyörű fákat,
a törzsből magasra nyújtózó ágat
s ahogyan rajtuk szelíden
ezernyi zöld levél megpihen…
Szeretem a karcsú fenyőket,
csúcsaik szinte a felhőkhöz érnek
s télen, mikor hó fedi a fákat
szebb látványt az ember nem is kívánhat…
Szeretem a hársfának törzsét..
hozzá bújok mindig, hogyha megpihennék...
mintha karjai gyöngéden átölelnének,
sok kis madár dala ott a legszebb ének…
Szeretem a juhart s a diót, a vadgesztenyét
s a világnak talán az összes erdejét ,
de a szomorúfűzt a legjobban... mégis…
mert egy kicsit benne vagyok én is.
2007.
Fotó: Ruzsa Dániel
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése