hinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelme
lehullottak a rózsás nyár lázas szirmai
profán kellékek megkoptak az aranyozott
levelek kicsorbult az öröklött nap tányérja
de a lelki harmóniák a kopott időben
mint felhangok szállnak a dallamok fölött
gregorián hajnali zsolozsma
harmatozzatok égi magasok
mint ónos ablakok várjuk a gyertya
lobbanását advent közeleg még nem ért ide
nézz körül a földön ide megjön a gyermek
hányan vannak a heródesek
fogynak az aprószentek
de mi várjuk rendületlen a fa alatt bölcső
a jászol ahogy illik gyűlnek a pásztorok
a rakétasüvítés nem az angyalok hangja
elvéreznek az úton a három királyok
de mi hittel várjuk rendületlen keresztények
nem rengetnek meg a tények talita kum
hadirokkant kelj fel fogd az ágyadat
mennyből az angyal a zárótüzet kerüld meg
minden ami profán ott vár az asztalon
remeg a gyomor mint újévi kocsonya
kisült a pulyka kékre főtt a ponty
a mákos guba itt gazdagon megszórva
hó hull az érkezőkre ahol halálra fagyott
egykor a második magyar hadsereg
ledőlnek a maradék fenyők az idegenné
lett kárpátokban nem jut aranydió
borzalom a csillagszóró
az otthonok romokban
de mi várunk és várunk rendületlen hittel
Nagy vers! És gyönyörű. ❤️
VálaszTörlés