Szárnyait hátán összezárja,
S imbolygón ballag a vén varjú.
Teszi is ezt oly fontoskodva,
Bár gyakran – túlfeszíti a húrt.
Addig is, míg fúj a hideg szél,
Tehetné szolidan, s szerényen,
Akár az a kis szürke veréb –
Lám, ő sem tart semmire igényt,
Mint ez a nyirkos liget,
Alázattal várja a telet,
És végezetül, akár csak én,
Ki magától értetődőn lép.
Related Post
Az öregedés Balogh Géza: A. I. Szolzsenyicin: Az öregedés (Старение)Milyen sokat írtak már a halálfélelemről, p
Balogh Géza - Mészáros István: Dániai hadifogság – 5. részAusztriaX. 28.Sopron mellett léptük át a trianoni határt, a zászlóalj századokra, a századok szakas
Mátay Melinda Mária: Az őrület utánAz őrület utáncsodás a csend.A tékozlás múltána mérték miegyensúlyt teremt.
Mátay Melinda Mária: Közös felelősségVerstelen.Rímtelen.Kép-telen!Kémlelem:Atomrobbanás?Mit Neked?Mit nekem?Gyors halál.Szenvtelen.Gyász
Balogh Géza: Jelena Knyazeva: Visszajövök (Я вернусь) (műfordítás)Lehet, hogy visszajövök – ezer év múltán,Feledve éltemet, s utolsó hajnalát.Lehet, visszatérek – es
Balogh Géza - Baka István: Dániai hadifogság 14. rész(A fotón szereplő személyek: Bucher József - Bús Mihály - Baka István - Cseh József - Csapó János -
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nem ismerem a költőt. Csodàsan tömörít Gyönyörű szóképei vannak. Csodaszép a fordítàs!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.