Szárnyait hátán összezárja,
S imbolygón ballag a vén varjú.
Teszi is ezt oly fontoskodva,
Bár gyakran – túlfeszíti a húrt.
Addig is, míg fúj a hideg szél,
Tehetné szolidan, s szerényen,
Akár az a kis szürke veréb –
Lám, ő sem tart semmire igényt,
Mint ez a nyirkos liget,
Alázattal várja a telet,
És végezetül, akár csak én,
Ki magától értetődőn lép.
Related Post
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Bige Szabolcs: Giatrosz Agrotikosz - Cynara szépségem Mindannyian jól ismeritek Zeusz telhetetlen természetét, különösen, ha földi szép lányokról,
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Dániai hadifogság 1. rész Balogh Géza - Mészáros István: Dániai hadifogság 1. rész (lintorfi fogolytábor 1945.)Mészáros Istvá
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nem ismerem a költőt. Csodàsan tömörít Gyönyörű szóképei vannak. Csodaszép a fordítàs!
VálaszTörlés